Diákélet a reformáció után

2018. May 18., szerző: Adminisztrátor

A 16-19. századi református diákéletről tartott előadást Dr. Dienes Dénes egyetemi tanár Miskolcon, a Lévay József Muzeális Könyvtárban, május 16-án. A Lévay József Centenáriumi Emlékprogram keretében szervezett előadáson egyháztörténet iránt érdeklődők és középiskolás tanulók vettek részt.

A Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek igazgatója rávilágított: Miskolcon már az érett középkorban magas színvonalú iskolázás folyt. A város 1450 és 1520 között a krakkói, a reformáció után pedig a wittenbergi egyetemre is küldött ki diákokat. „A legtöbb protestáns prédikátort a 16. század végén Miskolc adta ennek a régiónak, ezért nyilvánvaló, hogy a településen magas színvonalú iskola működött” – vonta le a következtetést.

Elmondta, hogy a reformáció során a nyugat-európai protestáns egyetemek mintájára az elemi kisiskolát, a gimnáziumot és a főiskolát ötvöző kollégiumok jöttek létre. Az előadó részletesen szólt az iskolatípus felépítéséről, a korabeli tanár és diáktársadalom sajátosságairól. Kiemelte például, hogy a tanulók maguk választották tisztségviselőiket, a tanárok nem avatkoztak bele a diákéletbe, és a lelkészi pályára készülő tanulóknak tógát kellett viselniük.

A miskolci városi iskola a Sárospataki Kollégium „partikulájaként” működött – tette hozzá. A helyi iskolázás forradalmát Szalay Sámuel végezte el, akit 1749-ben hollandiai egyetemekről hazatérve választottak meg rektornak.

Az egyetemi tanár szólt arról, hogy a 19. század elején az osztályokat már korosztály szerint alakították ki és bevezették az év végi, majd a tantárgyankénti osztályozást. A miskolci városi iskolát az uralkodó 1836-ban líceummá nyilvánította.

„Miskolc Felső-Magyarország dinamikusan fejlődő városa volt és ennek igyekezett az iskolarendszer tekintetében is megfelelni” – összegezte előadását Dienes Dénes.

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

Diákélet a reformáció után

rss

Napi lelki táplálék

Bizony nincs olyan igaz ember a földön, aki csak jót cselekedne, és nem vétkezne. Préd 7,20

Préd 7

„Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mit olyanba, ahol mulatnak, hiszen így lesz vége minden embernek. Szívlelje meg ezt, aki él!” (2).

tovább

(5) „…mindnyájan hasonlóképpen vesztek el.” (Lukács 13,1–5)

ELVESZNI?! – 1. Nagy gondom, hogy folyamatosan keresek valamit. A rengeteg cucc között mindig elvesznek „dolgok”. Tudom, hogy valahol van, amit keresek, megvan: – de hiába, mert amikor kell, akkor nincs; – ezért van, de haszontalanul, olyan, mintha nem lenne. 

tovább

LUKÁCS 14,7–14 - A megfelelő helyen

„A Németországi Szövetségi Köztársaság nagykövete tisztelettel meghívja..” Ez állt az Evangélikus Egyház külföldi missziója búcsúünnepségére szóló meghívóján. Mint egy álomban! 

tovább

2017. augusztus 19. szombat

Kicsoda Jézus Krisztus? – Mester

Mester, követlek téged, akárhova mégy. (Mt 8,19)

 

tovább

Ének Szent István királyról

Szent István király, Istennek szolgája,

Christus hitinek igaz plántálója,

Bálványozásnak eltávoztatója

És elrontója.

 

Kegyes voltából irgalmas Istennek,

Adatott mennyből a magyar nemzetnek,

Hogy őáltala útját igaz hitnek,

Tanulná, s szentségnek.

tovább