Ismét útnak indult a Miskolc-belvárosi Református Egyházközség túraszakosztálya

2018. Apr 20., szerző: Adminisztrátor

2018. április 14-én, szombaton ismét útnak indult a Miskolc-belvárosi Református Egyházközség túraszakosztálya. 35-en, kicsik, nagyok, idősek fiatalok, konfirmandusok és már konfirmáltak, idősebb gyülekezeti tagok együtt tettek egy szép erdei sétát. Csögör Orsolya beosztott lelkész képes beszámolója. 

A túra Lillafüredtől indult és a Lencsés forrást érintve haladunk végig a Szeleta gerincen. A kirándulás vége felé, a Molnár szikla közelében közösen énekeltük a „Róla beszél fű, virág, verebek és pacsirták…” kezdetű éneket, majd egy rövid áhítat szólt Jézus Hegyi Beszédéről.

Isten csodálatos nappal ajándékozott meg bennünket, s jó volt megélni az életkor szerint tarka közösség áldásait. „Dicsérjétek az Urat, hiszen Istenünkről énekelni jó! Őt dicsérni gyönyörűséges!” (Zsolt. 147,1)

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

Ismét útnak indult a Miskolc-belvárosi Református Egyházközség túraszakosztálya

rss

Napi lelki táplálék

Jézus lement Kapernaumba, Galilea egyik városába, és tanította őket szombaton… Lk 4,31

3Móz 12

Mivel az ókorban azt tartották, hogy a lélek a vérben lakik, a szülő nőket a vérveszteség miatt különösen is védtelennek gondolták a démonokkal szemben. 

tovább

(32) „…hatalma volt.” (Lukács 4,31–37)

Amikor Jézus szombaton tanított a kapernaumi zsinagógában, álmélkodva hallgatták őt, mert úgy beszélt, mint akinek hatalma van. Igen, aki Isten Igéjével, beszédével figyelmet teremt, annak mennyei hatalma van. 

tovább

LUKÁCS 7,1-10 - Példaértékű hit: Jézus elámul

Példás hit néha ott jelentkezik, ahol a legkevésbé várnánk. Ezt tapasztalta Jézus is, amikor Kapernaum felé igyekezett, és segítséget kértek tőle a római helyőrség századosa számára.

tovább

2017. június 25. vasárnap

„De Isten meghallotta a fiú hangját… És Isten megnyitotta az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel és megitatta a fiút.” (1Mózes 21,17.19)

 

tovább

Sik Sándor: A néma Miatyánk

Hozzád, Veled, Neked,
Mondani egy utolsó éneket,
Imában ömleni Eléd,
Legutolsó, de hűséges cseléd...!
De jaj! ha nem igaz!
Szobám csupa por,
Kertem csupa gaz,
Csupa lelógó tört faág,
A templom messze, a könyv nehéz,
Ólomcsizmában toporog az ész.
És mégis, mégis, Ő van itt,
Immár tőlem el nem veszik.
Nap nap után, éj éj után
Én Téged hívlak, Miatyánk.

tovább