Búcsú a hűséges baráttól

2018. Jan 24., szerző: Adminisztrátor

Eltemették Tőkéczki László Széchenyi-díjas történészt, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnokát.

„Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját” (Jelenések könyve, 2. rész, 10. vers) – az elhunyt konfirmációi áldóigéje alapján hirdette a feltámadás Igéit Bogárdi Szabó István dunamelléki református püspök, a zsinat lelkészi elnöke Tőkéczki László temetésén. „Amikor barátot szerzünk, nem gondolunk a halálra. Amikor barátot szerzünk, életünk kellős közepe nyílik meg. És ott nem a sikeresség, az erő, a befolyás, a tekintély, a tudás vagy a hatóképesség, nem a sokféle érdek, hanem egyedül a bizalom, a megbízhatóság dönt el mindent. A hűség. Ma sok barát gyűlt egybe, hogy meggyászoljunk egy hűséges embert. Aki hűséges volt pátriájához, szülőhelyéhez, családi hagyományaihoz, pályatársaihoz, tanítványaihoz, tudóstársaihoz, hűséges az ezer ügyben eljáró, másokért mindig közbenjáró barát szívós kitartásával. Ezért nemcsak gyászoljuk őt, hanem hálát is adunk egész életéért” – fogalmazott az egyházvezető. Majd hozzátette: az ember hűsége csak akkor terem maradandó értéket, ha Krisztus hűségét tükrözi vissza. „Tőkéczki László ismerte ezt a krisztusi hűséget, barátjává fogadta még az ellenségét is.”

Vizi E. Szilveszter, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) és a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke a pályatársak és barátok nevében búcsúzott Tőkéczki Lászlótól, aki haláláig a TIT alelnökeként tevékenykedett. „Tőkéczki László élete üzenetértékű valamennyiünk számára. Az igazat, a közjót szolgálta, az Újszövetség üzenetét hordozta” – fogalmazott. Méltatta kiterjedt és alapos tudományos munkásságát, amelynek hajtóereje a nemzetért érzett felelősség volt. „Közösen hirdettük, hogy tudás elsajátítása kötelesség, a megszerzett ismeret viszont köztulajdon, annak elterjesztése, átadása pedig közérdek.” Megemlékezett arról, hogy Tőkéczki László Szombathelytől Nyíregyházáig, Királyhelmectől Újvidékig járta a Kárpát-medence magyar lakta településeit, betegsége ellenére még részt vett a Valóság című tudományos folyóirat januári számának megszerkesztésében. „Harcolt a történelemhamisítás ellen, ennek legszebb példája Tisza Istvánról írt monográfiája. Meggyőződése volt, hogy a konzervatív értékelvűség és a változások közösen sikeresebben tudják szolgálni a fejlődést, mint a divatmajmoló haladásőrület radikalizmusa.” Mint mondta, kollégája és barátja olyan ember volt, akit nem lehet nem szeretni.

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere szerint Tőkéczki László azt tartotta fontosnak, hogy a hagyományszakadással bajlódó magyar szellemi életet minél több szállal lehessen visszakötni saját múltjához. „Visszakötni, újragyökereztetni, erősítve ezzel a magyar embert, a nemzeti közösséget. A nemzetet közösséggé, a közösséget nemzetté formálni – minden feladata, munkája, vállalása ezt szolgálta.”

Emlékeztetett: volt olyan esztendő, amikor Tőkéczki László 120 vidéki előadást vállalt, olyan kis falvakba is elutazott, ahová senki más. „Az ő történelemtanítása útmutató volt, sőt, egyfajta gyógyír lehetett. Orvosság, amely a 21. század bomló társadalmaiban segítséget jelentett a történelmi és a lelki magánnyal szemben.” Az emberierőforrás-miniszter hozzátette: Tőkéczki László szerette volna visszaadni a fiatal generációknak azt a tudást, amely valamikor magától értetődő volt. A rendszerkonform tudományos karrier helyett azonban a népnevelést választotta, ám nem tartotta magát távol a közélettől, publicistaként és történészként is vitázott. „Tudta, az írástudók kötelessége a méltányos, megalapozott és részrehajlás nélküli állásfoglalás. Konzervatívként volt európai, európaiként volt őszinte hazafi, modern, humán polihisztor, manír nélküli puritán. Igaz, szabad szellemű tudós, felkészült professzor, magyar, református keresztyén.”

Tőkéczki László történész, egyetemi tanár, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat alelnöke, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka, korábbi világi főjegyzője január 8-án, életének 67. évében hunyt el. Szerettei, pályatársai, gyülekezete, barátai és tisztelői a Fiumei Úti Sírkert Nemzeti Emlékhelyén vettek tőle végső búcsút január 23-án.

Forrás: parokia.hu

Képek: Füle Tamás

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.
rss

Napi lelki táplálék

Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek. Préd 3,7/b

Préd 3

„...megvan az ideje minden dolognak az ég alatt” (1). Isten által rendelt módon éled-e meg ifjúságod, jegyességed, házasságod, családalapításod, munkád, nyugdíjas korod és az Úr elé készülésed idejét? 

 

 

tovább

(40) „Ti is legyetek készen…” (Lukács 12,35–40)

A készülést segíti, ha arra tekintünk, amit az Úr ígért nekünk! „Amit szem nem látott, fül nem hallott, ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az Őt szeretőknek.” (1Korinthus 2,9) 

tovább

MÁTÉ 4,18–20 - Tanítvánnyá menetközben válunk

Képzeljük magunk elé ezt a helyzetet egy pillanatra: Simon és András azt teszik, amit minden nap tesznek – kivetik hálóikat. Nem meglepő, hiszen ez a feladatuk. 

tovább

2017. augusztus 15. kedd

Kicsoda Jézus Krisztus? – Követ

Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja előttem az utat, és mindjárt eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek, és a szövetségnek követe, akit ti kívántok; ímé, eljön, azt mondja a Seregeknek Ura. (Mal 3,1)

 

tovább

Reményik Sándor: Mindennapi kenyér

Amit én álmodom
Nem fényűzés, nem fűszer, csemege,
Amit én álmodom:
Egy nép szájában betevő falat.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Lelki kenyér az éhező szíveknek,
Asztaláldás mindenki asztalán.

tovább