Búcsú a hűséges baráttól

2018. Jan 24., szerző: Adminisztrátor

Eltemették Tőkéczki László Széchenyi-díjas történészt, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnokát.

„Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját” (Jelenések könyve, 2. rész, 10. vers) – az elhunyt konfirmációi áldóigéje alapján hirdette a feltámadás Igéit Bogárdi Szabó István dunamelléki református püspök, a zsinat lelkészi elnöke Tőkéczki László temetésén. „Amikor barátot szerzünk, nem gondolunk a halálra. Amikor barátot szerzünk, életünk kellős közepe nyílik meg. És ott nem a sikeresség, az erő, a befolyás, a tekintély, a tudás vagy a hatóképesség, nem a sokféle érdek, hanem egyedül a bizalom, a megbízhatóság dönt el mindent. A hűség. Ma sok barát gyűlt egybe, hogy meggyászoljunk egy hűséges embert. Aki hűséges volt pátriájához, szülőhelyéhez, családi hagyományaihoz, pályatársaihoz, tanítványaihoz, tudóstársaihoz, hűséges az ezer ügyben eljáró, másokért mindig közbenjáró barát szívós kitartásával. Ezért nemcsak gyászoljuk őt, hanem hálát is adunk egész életéért” – fogalmazott az egyházvezető. Majd hozzátette: az ember hűsége csak akkor terem maradandó értéket, ha Krisztus hűségét tükrözi vissza. „Tőkéczki László ismerte ezt a krisztusi hűséget, barátjává fogadta még az ellenségét is.”

Vizi E. Szilveszter, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) és a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke a pályatársak és barátok nevében búcsúzott Tőkéczki Lászlótól, aki haláláig a TIT alelnökeként tevékenykedett. „Tőkéczki László élete üzenetértékű valamennyiünk számára. Az igazat, a közjót szolgálta, az Újszövetség üzenetét hordozta” – fogalmazott. Méltatta kiterjedt és alapos tudományos munkásságát, amelynek hajtóereje a nemzetért érzett felelősség volt. „Közösen hirdettük, hogy tudás elsajátítása kötelesség, a megszerzett ismeret viszont köztulajdon, annak elterjesztése, átadása pedig közérdek.” Megemlékezett arról, hogy Tőkéczki László Szombathelytől Nyíregyházáig, Királyhelmectől Újvidékig járta a Kárpát-medence magyar lakta településeit, betegsége ellenére még részt vett a Valóság című tudományos folyóirat januári számának megszerkesztésében. „Harcolt a történelemhamisítás ellen, ennek legszebb példája Tisza Istvánról írt monográfiája. Meggyőződése volt, hogy a konzervatív értékelvűség és a változások közösen sikeresebben tudják szolgálni a fejlődést, mint a divatmajmoló haladásőrület radikalizmusa.” Mint mondta, kollégája és barátja olyan ember volt, akit nem lehet nem szeretni.

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere szerint Tőkéczki László azt tartotta fontosnak, hogy a hagyományszakadással bajlódó magyar szellemi életet minél több szállal lehessen visszakötni saját múltjához. „Visszakötni, újragyökereztetni, erősítve ezzel a magyar embert, a nemzeti közösséget. A nemzetet közösséggé, a közösséget nemzetté formálni – minden feladata, munkája, vállalása ezt szolgálta.”

Emlékeztetett: volt olyan esztendő, amikor Tőkéczki László 120 vidéki előadást vállalt, olyan kis falvakba is elutazott, ahová senki más. „Az ő történelemtanítása útmutató volt, sőt, egyfajta gyógyír lehetett. Orvosság, amely a 21. század bomló társadalmaiban segítséget jelentett a történelmi és a lelki magánnyal szemben.” Az emberierőforrás-miniszter hozzátette: Tőkéczki László szerette volna visszaadni a fiatal generációknak azt a tudást, amely valamikor magától értetődő volt. A rendszerkonform tudományos karrier helyett azonban a népnevelést választotta, ám nem tartotta magát távol a közélettől, publicistaként és történészként is vitázott. „Tudta, az írástudók kötelessége a méltányos, megalapozott és részrehajlás nélküli állásfoglalás. Konzervatívként volt európai, európaiként volt őszinte hazafi, modern, humán polihisztor, manír nélküli puritán. Igaz, szabad szellemű tudós, felkészült professzor, magyar, református keresztyén.”

Tőkéczki László történész, egyetemi tanár, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat alelnöke, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka, korábbi világi főjegyzője január 8-án, életének 67. évében hunyt el. Szerettei, pályatársai, gyülekezete, barátai és tisztelői a Fiumei Úti Sírkert Nemzeti Emlékhelyén vettek tőle végső búcsút január 23-án.

Forrás: parokia.hu

Képek: Füle Tamás

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.
rss

Napi lelki táplálék

Amikor föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül. Mt 17,8

Mt 17,1–13

„Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok!” (5). Jézus megdicsőülésekor egy szempillantásra betekinthetünk Isten országába.

tovább

(19) „…de a kisebb testvér nagyobb lesz nála…” (1Mózes 48)[1]

EGYENLŐSÉG? – 1. József ki akarta javítani Jákóbot (17–18), aki keresztbe tett kézzel áldotta meg gyermekeit, a kisebbet jobb kézzel, az elsőszülöttet bal kézzel (15); – majd áldó szavaiban is előbbre helyezte a kisebb Efraimot (20). 

tovább

Zsoltárok 19,12–15 - Életformáló hatások

Házicsoportunkban közösen dolgozunk fel egy könyvet. Egyik este azokról a változásokról volt szó benne, amelyeket az Isten szava, mint Igazság tud elvégezni életünkben. 

tovább

2018. február 21. szerda

Tapsoljatok

Ti népek mind tapsoljatok, harsogjatok Istennek vígságos szóval. Mert az Úr felséges, rettenetes; nagy király az egész földön. Énekeljetek Istennek, énekeljetek; énekeljetek királyunknak, énekeljetek! (Zsolt 47,2-3;7)

 

tovább

Vas István: Aki éjszaka ment Jézushoz

Éjszaka, hogy meg ne lássák.
Elvégre nem akárki volt.
Főember a zsidók között.
De Nikodémusz nem ügyeskedő ész,
Okosságtól korlátolt értelem:
 

tovább