Dicső múlt, közös jelen - Ünnepi közgyűlés a reformáció 500. évfordulója alkalmából

2017. Okt 25., szerző: Adminisztrátor

Közös közgyűlést tartott a Tiszáninneni Református Egyházkerület és Miskolc Város Önkormányzata október 21-én az Avasi Református Templomban. A rendhagyó ülésen a reformáció kezdetének 500. évfordulójáról emlékeztek meg, valamint a két testület nyilatkozatot írt alá, melyben megerősítették együttműködésüket. Az ünnepi eseményen Miskolc reformációjáról, a város és a történelmi egyházak partnerségi lehetőségeiről, és az egyházkerület városban betöltött szerepéről is szó esett.

Lelki gyarapodás

„A rendhagyó közgyűlés annak az időszaknak állít emléket, amikor a református vezetők és Miskolc elöljárói közösen alkották a város helyhatóságát és sikerrel igazgatták a város ügyeit” – fogalmazott ünnepi köszöntőjében Kriza Ákos, aki elmondta: a miskolci magisztrátus református egyházfiakkal való kiegészülése és a városi elöljárókkal való együtt kormányzása a legdicsőbb időszakokhoz tartozik a település történetében.

Miskolc polgármestere szerint ez a közös múlt az, ami ma is kötelez, erőt ad és kijelöli jelenkori erényeinket. „Az egyház- és városvezetés szimbolikusan megerősíti régre visszanyúló szövetségét. Megerősítjük ezzel hitünket és elkötelezettségünket abban, hogy egy közösség életében a lelki gyarapodás a hit által ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb, mint amit a világi javak és az anyagi gyarapodás jelentenek” – emelte ki a városatya.

A miskolci reformáció

Az ünnepi esemény központi témáját, Miskolc reformációját Dienes Dénes egyháztörténész fejtette ki előadásában. A professzor elsőként emlékeztetett, hogy Luther Márton személyes hitélménye és 95 tétele olyan folyamatokat indítottak el a 16. század első évtizedeiben, melyek megváltoztatták Európa hittani és egyházszervezeti helyzetét, és amelyek kivezető utat mutattak a válságból. „A reformáció a korabeli Miskolc érdekeit szolgálta, hatásai a mezőváros dinamikus fejlődésében és az önkormányzati jogok kiszélesedésében is megfigyelhetőek voltak” – mondta az előadó, aki felidézte, hogy a reformáció első nyomai a század negyvenes éveiben jelentek meg Miskolcon.

Fény derült arra is, hogy a 16. század második felében egyre több miskolci diák iratkozott be a wittenbergi egyetemre, ami igazolja a város közösségének elkötelezettségét a reformáció ügye iránt, de a Tiszáninneni Református Egyházvidék lelkipásztorainak egy részét is a település adta. Dienes Dénes szerint a reformáció és Miskolc „összeforrásának” számos gyümölcse mutatkozott meg a történelem során, a város és a reformátusság kapcsolata pedig példaértékű.

Partnerségi jövőalkotás

Kiss János alpolgármester Miskolc és a történelmi egyházak partnerségi lehetőségeiről beszélt. Tájékoztatása szerint jelenleg főként operatív területeken valósul meg együttműködés az önkormányzat és az egyházak között, a jövőben viszont stratégiai szintre szeretnék emelni az összefogást.

A politikus szerint ehhez alapvetően stabilitásra, tervezésre, bizalomra, pozitivitásra és értékrendbeli azonosságra van szükség. „Először az elvi alapvetéseket kell megfogalmazni, aztán jöhetnek a közös egyeztetések és tárgyalások, amiket minél hamarabb el kell kezdeni” – fogalmazott Kiss János, aki elmondta azt is, hogy a keresztyén egyházak vetették fel a stratégiai együttműködés kérdését, mert partnereket keresnek Isten igéjének közvetítéséhez.

Egyházi szerepvállalás

Ábrám Tibor tiszáninneni főgondnok az egyházkerület hitéleti, kulturális, művészeti, oktatási és diakóniai szerepvállalásáról tartott előadást. Elmondta, hogy a Miskolcon működő tizenöt református egyházközség feladata a keresztyén közösségek munkálása és ezzel együtt „az élő, élhető város szolgálata”. Ugyanakkor a gyülekezetek szerves részeit képezik a város kulturális és művészeti életének.

Rávilágított, hogy Miskolcon és környékén működik a legtöbb református fenntartású intézmény Magyarországon, ami a Református Egyház egyre növekvő szerepvállalását tükrözi a köznevelésben. Szólt az egyházkerület szociális tevékenységeiről, ifjúsági missziójáról és médiafelületeit is bemutatta. „Református közösségeink munkájukat és szolgálatukat Isten dicsőségére, örömmel végzik, és nyitottak a város felé” – tette hozzá.

Közös nyilatkozat

A két testület vezetője ezt követően ünnepi nyilatkozatot írt alá, melyben megerősítették együttműködésüket és kifejezték kölcsönös elkötelezettségüket. „Ma úgy érzem, hogy mosolyognak a falak, mert évszázadok után megint együtt van mindaz, aki felelősséget érez és tenni akar a városért.

Számomra ez az ünnepi nyilatkozat egy pillanatnyi fénykép ezekről a mosolygó falakról” – mondta a nyilatkozat elfogadása kapcsán Csomós József. A református püspök úgy fogalmazott: „akkor lesz jólétben a város, ha mindent felülír a közösségi érdek”. Az egyházközségek szerepe, hogy ezt az értékrendet közvetítsék Miskolc egész társadalma felé.

Szöveg és képek: Kojsza Péter

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

Dicső múlt, közös jelen - Ünnepi közgyűlés a reformáció 500. évfordulója alkalmából

rss

Napi lelki táplálék

Ti mégsem estetek abba a kísértésbe, hogy engem testi erőtlenségem miatt megvessetek vagy megutáljatok. Gal 4,14

Ez 24,15–27

„Intő jel leszel számukra...” (27). Jaj, de keserves Isten ítélete hírnökének, hiteles tanúnak lenni. 

tovább

(17) „Nem jó szándékkal buzgólkodnak értetek…” (Galata 4,12–20)[1]

VALAMI MEGVÁLTOZOTT? – 1. Milyen áldott, krisztusi, „lelkesítő”, építő volt az a kapcsolat, ami az apostol és a galáciai gyülekezetek között kialakult. 

tovább

1 THESSZALONIKA 1, 6-10 - Társak az életben

„Kör közepén állok, körbevesznek jó barátok, körbevesznek jó barátok, s rosszak” – hangzik az Edda ismert dala. Ha eltekintenénk az utolsó szótól, így énekelhetnének a thesszaloniki gyülekezet tagjai is. 

tovább

2017. november 23. csütörtök

Őbenne maradni

Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. (Jn 15,4)

 

tovább

Nagy Méda: Magasztalás

Vagy. Léted sugárzó fénye ott ragyog
minden ember szemén.
A fűszál harmatában is Te tükröződöl,
és a fák lombkoronája is a Te neved suttogja.

tovább