Szoboravatás és reformációs emlékünnepség Vizsolyban

2017. Okt 03., szerző: Adminisztrátor

„Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.” Apcsel 5,29  A reformáció bátorságáról, az üdvösség veszélyeket is vállaló elfogadásáról szólt a 2017. szept. 24-én megrendezett reformációs emlékünnepség a vizsolyi református gyülekezetben, melynek során Zán Fábián Sándor Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét a filippi börtönőr történetét, és kegyelem megrendítő erejét (Apcsel 16,30) feltáró prédikációjában. Ez alkalommal ünnepélyesen felavatták Mantskovit Bálint nyomdászmester emlékszobrát a templomkertben. 

A reformáció jelentőségéről Dr. Hörcsik Richárd debreceni egyháztörténész professzor és választókerületünk parlamenti képviselője tartott előadást, a Magyar Országgyűlés képviseletében pedig Dr. Aáry-Tamás Lajos oktatásügyi biztos úr beszélt, „A reformáció hatása az oktatásügyre” - címmel. Mint kifejtette ma is megtanít bennünket a reformáció arra, hogy az oktatás vonatkozásában is az eredeti tiszta forrásokhoz térjünk vissza és a leglényegesebb kérdéseket tegyük fel, ahelyett, hogy részletkérdésekben vesznénk el. Mégpedig ma a 21. században azt lenne a legfontosabb ismét tisztáznunk, hogy miért oktatunk-nevelünk, milyen alapvető céljaink vannak, amik gyermekeink boldogulását szolgálják, és hogy a keresztény hitünk és bibliánk milyen fontos iránytű lehet ma is a helyes célok megtalálásában.

A szentírás megszületése a korabeli Habsburg császár cenzurális engedélye nélkül, nagy veszélyek vállalása közepette művészi, de egyszersmind hősies áldozatvállalás révén volt csak megvalósítható Mantskovit Bálint nyomdászmesternek. A reformáció egyik legfontosabb célkitűzése vált így valóra Károli Gáspár bibliafordító- és Mantskovit Bálint kiadói munkásságával. A magyar nyelvű Szentírás, Isten igéje jelentős és örök érvényű nyomot hagyott nemzetünk életén, anyanyelvünkön, és nem utolsó sorban református egyházunk lelkiségén. A hálás utódok nevében Mankovits Tamás és a szobor alkotóművésze Kozma Péter emlékezett meg. Istené legyen a dicsőség életünket és egyházunkat kegyelmesen megújító Igéjéért!

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

Szoboravatás és reformációs emlékünnepség Vizsolyban

rss

Napi lelki táplálék

Fölemelt engem a lélek az ég és a föld közé, és elvitt Jeruzsálembe isteni látomásban. Ez 8,3/b

Ez 8

„...háttal az Úr templomának...” (16). Ez a régi történet minket a mai eseményekre figyelmeztet. 

tovább

(12) „…elfogták Jézust és megkötözték.” (János 18,12–23)[1]

MEGKÖTÖZTÉK. – 1. A zsidók és a rómaiak abban egyek voltak, hogy megkötözzék Jézust (12–14). – 2. Ám itt valójában nem Jézus „a megkötözött”, hanem a zsidók és a rómaiak. 

tovább

PÉLDABESZÉDEK 3,5-8 - Tudás

Mindazok az új kutatások, felismerések és ismeretek, amiket manapság a média ránk zúdít, megszédítenek minket. Ha valamiben nem vagyok biztos – akkor megkérdezem a gyerekeimet. 

tovább

2017. október 24. kedd

 A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedésének tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese: legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen; ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak. És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját. (1Péter 5:1-4)

tovább

Wass Albert: Halál

Én úgy képzelem el, 
hogy a halál egy óriási nász, 
legszentebb, legemberibb ölelés. 
Nem fájdalom: fájdalom-felejtő. 
Nem rém: rémeket elűző. 

tovább