Együtt hitben, szeretetben

2017. Aug 21., szerző: Adminisztrátor

A településről elszármazottaknak rendeztek találkozót Perkupán. Az egész napos, programokkal teli rendezvényen az aranykonfirmáltakról és a gyülekezet lelkipásztorairól is megemlékeztek. A találkozót a helyi református egyházközség szervezte.

Egymás után érkeztek a hívek a perkupai református templomba. A bejáratnál rég nem látott ismerősök köszöntötték egymást, köztük Szőcs Józsa Gábor, aki ötven éve konfirmált a gyülekezetben. 1967-ben többedmagával, Mester Béla tiszteletes vezetésével tett fogadalmat hitéről. „Felemelő érzés volt” – így emlékszik vissza erre a napra Gábor, majd elmeséli, hogy harmincöt évig volt katona, és bár akkor tiltották, hitét mégis megőrizte. – Bevonulásom után nem lehetett hirdetni, hogy milyen vallású vagyok, és hogy milyen felekezethez tartozom. Ennek ellenére akkor is eljártunk templomba és gyakoroltuk a hitünket, csak egy kicsit másképp.

Tősgyökeres református családból származik és még fiatal korában elkerült a településről. Jelenleg Miskolcon él, de elég sokat visszajár, hiszen a rokonok ezen a vidéken élnek és a szülei is itt vannak eltemetve. Azt mondja, kicsit izgult: egyrészt az aranykonfirmáció miatt, másrészt, hogy olyan emberekkel találkozik, akiket azóta csak fényképeken látott. „Remélem, amilyen izgatottan jöttem olyan megnyugvással távozom majd” – mondja, majd megjegyzi: jól esik neki, hogy visszahívták, és hogy gondoltak azokra, akik egykor a gyülekezetet építették.

Épp ez volt a találkozó célja, melynek ötlete a lelkészházaspárban fogalmazódott meg. Szeretnék, ha rendezvényük később hagyománnyá válna csakúgy, mint a most először megszervezett aranykonfirmáció. A tervek szerint minden évben az új kenyérért való hálaadó úrvacsorás istentiszteleten köszöntenék a konfirmáltakat.

Kölönte Sándorné, a Perkupai Református Egyházközség lelkipásztora kifejtette, hogy nagyon sokan segítettek a rendezvény lebonyolításában. Szükség volt a segítő kezekre, hiszen az elszármazottak napját családi nappal kötötték egybe, amelyre a kicsiktől kezdve egészen az idősekig mindenkit vártak. A gyerekeknek ugráló várat, kézműves foglalkozásokat, bibliaórát, bábjátékot szerveztek és musical előadással várták az érdeklődőket. – A legfontosabb számomra, hogy ennyien, egyszerre Isten színe előtt lehetünk és örvendezhetünk! Mivel Ő közösségre rendelt el bennünket óriási dolognak tartom, hogy együtt, hitben, szeretetben magasztalhatjuk azt, aki mindannyiunk Ura és Pásztora – fogalmazott.

Elmondta azt is, hogy a rendezvény apropóján a gyülekezetben eddig szolgált lelkipásztorokról is megemlékeztek. Tiszteletükre emléktáblát helyeztek el a templom bejáratánál, amit Mészáros János egykori gyülekezet tag készíttetett és ajánlott fel az egyházközség számára a reformáció 500. évfordulója alkalmából. A fekete színű táblán 28 lelkipásztor neve és a perkupai gyülekezet jelmondata – Hit, remény szeretet – kapott helyet.

Szöveg és képek: Kojsza Péter

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

Együtt hitben, szeretetben

rss

Napi lelki táplálék

Az angyal pedig ezt mondta nekik: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet…” Lk 2,10

3Móz 6

„...nem szabad kialudnia” (5) az oltár tüzének, amely megsemmisíti az áldozatot. Az ószövetségi felfogás szerint az áldozatra tette át a pap a bűnt. 

tovább

(11) „…Üdvözítő született…” (Lukács 2,1–20)

Mindig megcsodálom a karácsonyi evangélium stílusának egyszerűségét. Isten hívó szeretetéről tényközlően, világos egyszerűséggel beszél az evangélista (1–6). Itt nyoma sincs szenzációnak, hatásvadász elérzékenyülésnek, vagy hitre térítő buzgalomnak. 

tovább

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 16,16-24 - Még ez is!

A misszionáriusok szombaton az imádkozás helyére mennek. Útközben találkoznak egy rabszolganővel, aki jósolni tud. Képes arra, hogy a jövő eseményeit megjósolja, vagy a jelen titkait megfejtse.

tovább

2017. június 18. vasárnap

Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól. (Péld 22:6)

tovább

Reményik Sándor: Az Ige

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
És áhitattal ejtsétek a szót,
A nyelv ma néktek végső menedéktek,
A nyelv ma tündérvár és katakomba,
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!

tovább