„Zsengéjük lett azoknak, akik elaludtak..."

2017. Ápr 16., szerző: Adminisztrátor

A feltámadás kitáruló esemény, amely ráborul a jelenlevőkre. Minden a több életért, a több lélekért, a több szeretetért van, és minden történésnek ez az egyetlen igazi értelme. Planétánk életének csúcspontja ez. Az ilyen magaslatok pedig nehezen járhatók. Nagy fájdalom, az összeroskadástól való félelem, a teherviselés határainak megérzése, az emberi szív mechanikus szükségességei közötti vergődés az ára. (Füsti-Molnár Szilveszter húsvéti gondolatai - megjelent a Református Lapjának összevont húsvéti számában.)

Minden Krisztussal kezdődött. Mert ő a kezdet, és ebből a kezdetből van az Élet, az Új Élet. A teremtés csodája. Az isteni szó, a testté lett Ige. A szó egyenlő a tettel. Örök metafizikai egyenlet, amely elsősorban nem mennyiségi együtthatókról szól, hanem minőségiekről. Őbenne összetorlódott az idő, amelyben a múlt történései és a jövő van a jelen létben Életté sűrűsödve. Ez ágyazódik be­le érzékelésünk valóságadataiba. Mi pedig mindnyájan, akik a valóságból a dolgok jelenségvilágába csúsztunk le, újra a valóság teljességében lehetünk Krisztusban és Krisztussal.

A feltámadás sorrendje is Krisztussal kezdődik el, mert ő az első, a zsenge. „Elsőszülött a halottak közül.” (Kol 1,18) Isten feltámasztotta az ő szentjét. Őbelőle nyerhetünk életet. Ő lesz életünk alapja – Isten igenje és legyenje, aki örökkön örökké hűséges marad ehhez az akaratához: teremtés, gondviselés és az újjáteremtés. Isten Jézus Krisztus feltámasztásában újat kezd, és aki Krisztusban van, az új teremtmény, új születés, és benne új élet kezdődik Isten maradandó, örök igenje értelmében. Őt fogadja el áldozatul Isten, és benne elfogad minket. Isten Krisztus mellé állt, neki ítélte az igazságot. Isten igazolta Krisztust, előhozta a halálból, amiből boldog hit ébred. Nem valamilyen megfoghatatlan hit, hanem az, amellyel megállhatunk Isten előtt Krisztusban, minden hitetlenségünkkel és nyomorúságunkkal. Isten örökkévaló terve kerül napvilágra a halál sötét birodalmában azoknak, akik abba nyomorodunk bele, hogy csak ebben az életben reménykedünk hiábavaló hittel.

A zsenge az új élet ajándéka. Azt jelzi, hogy van Élet a halál felett. Nem szűnik meg a vetés és az aratás. Krisztus feltámadásának pedig folytatása van az életükben. Ahol jelen van Isten új teremtése, benne és általa a dolgok új valósága, ott jelen van a feltámadás is, egészen pontosan az a teremtő erő, amely minden pillanatunkat az örökkévalóság részévé teszi. Ha nem lenne itt a feltámadás közöttünk, akkor nem beszélhetnénk arról semmilyen értelemben sem. Mert a feltámadásnak végbe kell mennie bennünk és körülöttünk, a lélekben és a történelemben, a természetben és a világegyetemben egyaránt. A sebzett ember a hit bátorságával, nála elrejtetten és felé tartó életként élhet Istennel és emberrel közösségben. Az új teremtés hatalma ad megbékélést Istennel, ami az egyetlen életgyógyulás halálra hajszolt életünkben.

Ahhoz azonban, hogy megtapasztaljuk a feltámadás erejét, tudnunk kell szembesülnünk a régi valóság pusztulásával, az óemberünkével, az egyházéval és a történelemével egyaránt. Nekünk talán ezt a legnehezebb elfogadni, mert életünknek az a természete, hogy mindent magába akar foglalni, és mindent ki akar tölteni. Ebben a testben ugyanis arra vágyunk, és mindent ennek igyekszünk alárendelni, hogy ne kelljen levetkőznünk a halandó életet, hanem hogy felöltözzük a mulandóra a múlhatatlant (2Kor 4).

Több az élet, mint az emberi élet! Isten az élet.

Füsti-Molnár Szilveszter

Forrás: reformatus.hu

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.
rss

Napi lelki táplálék

Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek. ApCsel 20,28

ApCsel 20,17–38

„...életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat...” (24). Pál hitvallását olvasni megszégyenítő.

tovább

(25) „…a Mindenhatóval szemben hősködött.” (Jób 15,17–35)

JÓB BARÁTAI FONTOS DOLGOKAT MONDANAK, noha a könyv teljes összefüggésében nem érthetünk egyet velük. Mégis, figyeljünk árnyaltabban szavaikra! Mit mond Elifáz, a második beszédében? 

tovább

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 17, 10-15 - Fogékonyság

A zavargások utána Szilászt és Pált biztonságba helyezik. Bérea zsidó közössége nyitottabban viselkedik, mint a keresztényellenes zsidó gyülekezet Thesszalonikában. 

tovább

2017. június 22. csütörtök

„Én nyomorult és szegény vagyok, de gondol rám az Úr. Te vagy segítségem és megmentőm, Istenem ne késlekedj!” (Zsoltárok 40,18)

tovább

Szabó Katalin: Hogyan?

....Bocsásd meg, hogy a szívem ilyen zavaros..
Mit tegyek? Kérlek, mondd!
Csak Te tudod a választ, 
az érzést, mi eláraszt..
Ami bennem van.. 
Te ismersz a legjobban..
Talán önző vagyok... 
Talán nem kellene várnom...
Talán ezt akarod...
megtanítani velem...
az igazi szeretetet...
Istenem, miért nem értelek?
Pedig a lelkembe helyezted..
S itt vagy Te is.. érzem...
Istenem, miért ilyen nehéz ez?

Sok a kérdés, lelkem elmélyül
a gondolatokban..
Keresem a válaszokat,
melyek talán bennem vannak,
de csak nézek befelé magamba...
Üresnek érzem agyamat...
Nem látom az utat, 
melyre lépnem kellene;
Uram, kérlek, mutasd meg nekem!

Hogyan kell szeretni..?
igazán.. szívből.. 
mint ahogyan egy csoda jön...
Hogyan tüntessem el az ént?
szeretnék örömöt látni mások szemén...
Lelkén.. enyhíteni fájdalmat..
mert sok van a világban...

tovább