Egy palota, nemcsak a játék szerelmeseinek

2014. Dec 15., szerző: Adminisztrátor

Különös töredékek maradnak fent az emberről. Egy véletlen folytán, édesapám egyik egyetemi csoporttársával találkoztam, aki fél évszázad távolából a következőt idézte fel: „Mindig csodáltam Palit, hogy micsoda bonyolult állásokat volt képes értelmezni és megfejteni. Ugye még mindig sakkozik?” Ráhibázott. Ha már nem is az asztal mellett, de épp a nemzetközi mesterosztály egyik levelező csoportjában tartotta szárazon a puskaport. Hétvégi hazalátogatásaim alkalmával, a nappaliban felállított táblák felett gyakran megálltunk, keresve a legjobb folytatást. Vágyott rá, hogy én is értsem, mi történik a harcvonalon. „Nem kell mesternek lenned ahhoz, hogy élvezd a nagyok játékát.” –bíztatott. Az életcsatában végül rám maradt megszámlálhatatlan sok sakk könyve.  Közöttük az is, amit utolsó éveiben lapozgatott és igazi kincsnek tartott, Tarrasch: Die moderne Schachpartie. Az intenzíven még odasúghattam neki, Ficher előtted távozott.

Mindig foglalkoztatott a szellemi hagyaték. Mit is kezdjek vele? A lelkészi hivatás, az egyházi vérkeringésben való lét segít részben helyére tenni a dolgokat. Ahogy Szabó Dániel, ny. főgondnok súgta oda az egyik szolgálatom után: „Édesapád is itt volt, láttam benned.” Könnyen meglehet, hogy ezen az őszön a játékok királya iránt érzett sajátos kötődésem is értelemet és célt kap. Köszönhető ez annak, hogy eljutottam egy 30 órás képzésre, ahol a sakk speciális alkalmazására mutattak be egy módszert. Polgár Judit olimpiai bajnok sakkozó elhatározta, hogy azt a pluszt, amit a sakktól kapott, amennyire lehetséges, átadja a mai csemetéknek.  Az aktív versenyzői státuszból visszavonult nemzeti ikon, kreativitását, kapcsolatrendszerét és erőforrásait arra fordítja, hogy az általa megálmodott „Sakkpalota programot” kiteljesítse. Nem állt meg ott, hogy az Európai Unió 415 képviselője az iskolai sakkoktatást aláírásával támogatta. Elkészült a NAT kerettantervhez illeszkedő tananyag az alsó tagozat számára. Jelenleg pedig folyamatban van a további osztályokban a módszer tesztelése, valamint a felsős tankönyvek kidolgozása. A vízió, ami a programban munkálkodókat hajtja, egy olyan iskola, ahol a tantárgyak, a tanulásra és a játékra szánt idő nem különül el egymástól. Ahol nem a fegyelem, a szigor, a számonkérés hajlítja meg az ifjú nyírfácskákat, platánokat, juharokat, hanem a magával ragadó játék és kiapadhatatlan kíváncsiság.

            A hagyományostól eltérő oktatás nem ismeretlen a számomra, hiszen középiskolásként magam is alternatív közegben szocializálódtam. A Sakkpalota programban viszont nem a foglalkozások alanyává, hanem kreátorává kellett válnunk, bár a tanáraink igyekeztek a felkészítésünket a „Polgár-módszer” szellemiségében végezni. A Graphisoft Park Köréttermének pincéje egy hétvége erejéig ideális hellyé vált, hogy a játék hatása alá kerüljünk. Az előteret sakkmotívumok inspirálta festmények borították. A terem falát a Sakkpalota program poszterei, a tanórán használt bemutató eszközök és a gyermekek rajzai színesítették. Az oktatás frontvonalában digitális tábla, sakkszőnyeg, sakkasztalka és megannyi kellék, amelyeknek szerepe lépésről-lépésre világosodott meg.

            A harmincfős csoport tagjai eltérő motivációval érkeztek. Legtöbben pedagógusok, akiket egy-egy referencia iskolából küldtek, hogy az egész tantestület értse az oktatásuk filozófiáját. Mások magányos harcosok, akik keresik a csodaszert a megújulásra, a többet nyújtásra. Persze ott voltak még a sakk szerelmesei, szakkörösök, egykori versenyzők és hobbisták.

Maurer Ferenc projektvezető az első perctől igyekezett tisztázni, hogy amiről szó lesz az nem sakkoktatás, nem sakkzseniket nevelnek és nem az utánpótlást kívánják a programba bevont diákokkal feltölteni. Egy módszerről van szó, ami forradalmasíthatja, ha nem is az egész oktatást, de a szemléletet, ahogy a tananyag átadására tekintünk. Vegyünk alapul egy zseniális játékot, ami több száz éve izgalomban tartja a világot. Tartsuk meg minden adottságát és szabályát, de pattintsuk fel az ajtaját. Ne tekintsük szentségtörésnek, ha színházi kellékeket, mesekönyveket, társasjátékokat borítunk a táblára. Engedjük el a képzeletünket, keltsük életre a mezőket, legyenek azok valós színhelyek egy városban. Ruházzuk fel külön személyiséggel a figurákat, adjunk nekik neveket, majd az egészet lássuk el egy remek háttértörténettel. Így jutunk el a palotába, ahol Vendi Királynő és Keresztes Király két jóravaló, törekvő, tehetséges, versenyszellemmel megáldott gyerkőce, Rubin és Stein a mindennapjait éli. Ők lesznek a hadvezérek, akik a két sereg állandó mozgósításáról gondoskodnak. Az ő csatájuk, nem testvérháború, hanem nemes küzdelem, a fair play jegyében. Rendezzünk be egy osztálytermet olyan eszközökkel, amelyek ezt a világot szimbolizálják. Ültessük el a mese magját a gyermeki fantáziában és várjuk, ahogy kicsírázik. Majd nap mint nap tápláljuk, öntözzük ezeket a fogékony szellemeket, egy–egy újabb részlettel, ami kedvenc hőseiket még izgalmasabbá, szerethetőbbé teszi. Azt hiszem, leegyszerűsítve így működik a rendszer. Viszont két amatőr is ugyan azon a 64 mezőn és 32 bábbal vívja meg az ütközetét, mint Carlsen és Ánand.

Az egyikünk több, a másikunk kevesebb lehetőséget lát meg egy partiban, a Sakkpalotába, s rajtuk keresztül ez életben. Mert erről szólna ez a történet, a mintákról, a szintetizálásról, az átvitelről. Hogy miként termékenyíti meg a gyermeki szellemet a sakk, hogy mi köze lehet a játék szabályainak a környezethez, a matematikához, a nyelv és irodalomhoz, a közgazdaságtanhoz, azt gyakorló, avatott mentorainktól leshettük el. Maurer Ferenc leginkább célra tartott miket és a programot, hogy az oktatás és a hallgatók azt nyerhessék ki ebből a három napból, amiért igazából életre hívták. Az iskolai Sakkpalota foglalkozások légkörét Őryné Gombás Csilla biztosította. Ha ezt a hangulatot rögzíteni tudtuk érzékszerveinkkel, amit ő teremtett, akkor az egy biztos viszonyítási pont lesz az alkalmazás során. Hűvös magabiztosságával, nem csak a sakkjáték alapjaihoz adott bevezetést Szurmai-Palotai Piroska, de szavak nélkül is közvetítette a hatvannégy mező tiszteletet parancsoló világát. A mosolykirály, aki a három nap oldottságát és vidámságát nem engedte alábbhagyni, Karádi Klára volt. Színes egyénisége csak a ráadás volt, a sok praktikum, gazdálkodási lehetőség és kompetenciamérési eredmények mellett. Kiválóan működtek együtt, egymást felváltva, kiegészítve és támogatva.

Az igazság pillanata az utolsó napon érkezett el, amikor vizsgát kellett tennünk, alkalmazva az új ismereteket. Az óravázlatot hit és erkölcstanból készítettem el, témául A kánai menyegzőt választottam. Az alkalmas és alkalmatlan idő szempontjából vizsgáltam meg az eseményeket, Jézus kijelentésére építve: „Nem jött még el az én órám.” (Jn 2:4b) A történeti összefüggést a sakkjátékkal a vezér szerepében találtam meg. Alapvető ismeret, hogy a játszma korai szakaszában a vezérnek nincs meghatározó funkciója. Jézus mégis beavatkozott az eseményekbe, és az első csodájaként ismerjük a víz borrá változtatását. A sakkban sincs kőbe vésve ez a tétel, itt is találunk kivételeket, mint pl. a Skandináv védelem.

Az idő rejtélyes egy figura. Nincs jelen a táblán, mégis élet-halál ura. A kijelentésből tudjuk, hogy mindennek rendelt ideje van. Talán a Sakkpalotán keresztül a szellemi örökségem egy lényeges mozzanata önmagára ismer. Emlékszortírozást tartva elmosolyodom, újra partiban vagyok.

Szalay László Pál

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

Egy palota, nemcsak a játék szerelmeseinek

rss

Napi lelki táplálék

Mégis, amikor Galileába érkezett, befogadták őt azok a galileaiak, akik látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen, mivel ők is ott voltak. Jn 4,45

Jel 22,8–21

Van-e annál nagyobb vigasztalás, mint ami ebben a néhány versben elhangzik? A lepra világnapján eszembe jut, hogy megszámlálhatatlanul sok, hitre jutott, korábbi leprabeteg bizonyossága is ez. 

tovább

(6) „Jaj, Úrnak kardja…húzódj vissza hüvelyedbe…” (Jeremiás 47)

– 1. A próféta Egyiptom után a filiszetusok ellen prófétál, akik mindig fenyegették Isten népét. Babilon azonban most őket is letarolta, elfoglalva a filiszteus nagyvárosokat. A próféta a babiloni hódítást áradáshoz hasonlítja, idők végezetét láttató paták csattognak, rettenetes harci zaj kíséretében (1–4).

tovább

Lukács 6,43–45 - Szó szerint

„Ami szívemen, az a számon.” Ez az igazság a mai napig is szó szerint értendő. Kevesen tudják, hogy ez már a Bibliában is meg van írva. 

tovább

2018. január 26. péntek

Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. (Jn 15:14)

 

tovább

F. Thompson (Ford.: Kosztolányi Dezső): Egy hópehelyhez

Ki volt, aki kigondolt? –
nem fér soha fejembe,
ó, könnyű hópehely, te!
Te tiszta, és te gyenge,
s kemény, akár a penge.
Ki vájt ki és ki dombolt
csodafémből, te lenge
és drága, szép pehelyke?
Ki kalapált a mennybe’
ezüstködből, te, kincsem?

tovább