Karácsony a biztonság ünnepe - Csomós József ünnepi gondolatai

2011. Dec 23., szerző: Adminisztrátor

Ha jól számolom, akkor ez a harmincnyolcadik év, amikor így decemberben meg kell fogalmaznom, hogy mit is jelent a karácsony. Más volt ez, amikor a legációra készülve igehirdetést kellett írni, és más volt, amikor másfél évtizeden keresztül kilenc falu reformátusságának hirdettem az igét. Ahogy telnek az évek, sőt évtizedek azt tapasztalom, hogy minden éven valami másra kerül bennem a hangsúly az ünnepel kapcsolatban. Most az fogalmazódott meg bennem, hogy fordítva ülünk a lovon.

 

János evangéliumának kezdősorai jutnak eszembe: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.” Olyan ez, mint egy kódolt szöveg. Szinte érthetetlennek tűnik a tömörsége miatt, mégis ha megpróbálom bővebben mai nyelvre fordítani, akkor arról szól, hogy az emberrel kapcsolatos isteni szándék a kezdettől fogva meg volt Istennél. Nem a mi szükségünk, nem a mi nyomorúságunk, nem a mai világ számtalan kiáltó igénye kényszerítette ki az Isten szeretetét, hanem ez az emberrel kapcsolatos isteni szándék. Minden ezáltal lett, és semmi sincs ezen a világon, ami nem ebben a szándékban fogant és született. És ez a szándék lett testté – erről szól a karácsony.

Fordítva ülünk a lovon, mert nem mi engedjük be az életünkbe az Isten szeretetét, hanem Isten engedett be minket az általa szeretett világba. Ha a családokra gondolok, azt mondom: nem a családba kell beengedni az Istent, mert ő a kezdettől fogva átölelte a családokat is. Karácsony nem a szeretet, hanem a biztonság ünnepe. Amikor annyira bizonytalan körülöttünk minden, akkor a gazdasági válság, erkölcsi, társadalmi és értékválság közepette megszólal a karácsonyi üzenet: a világ biztonságát, múltját és jövőjét az isteni szándék határozza meg. Ha az ember reggelente úgy ébred, hogy Isten ma is beengedett ebbe az általa szeretett világba, akkor más lesz a közérzet. Ha a szükségeimet, hiányosságaimat látom, és Isten arra kell, hogy ezt kipótolja, akkor csak egy kis szeletet értettem meg az igazságból. Ha én adni akarok bármit is, akkor csak az Isten gazdagságából meríthetek. A mindennapi mosoly, az odaszánt idő, a spontán szívből jövő simogatás – ezek a legfontosabbak.

Aki megakarja ismerni ezt azt isteni szándékot, annak nem valami titkos írást kell megismernie, hanem látnia kell a karácsonykor megszületett Fiút. Aki ma is élőként, legidősebb testvérként azt mondja, hogy aki engem látott, látta az Atyát. Senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam. Elég látni a Fiút, és megismerjük az Istent. Igazán akkor fordulna jó irányba ez a világ, hogy ha mindenki megértené karácsonynak ezt az üzenetét. Az Isten kezdettől szeretett világában élünk, és ennek megvan a felelőssége is. Mert mindaz, amit ránk bízott, ebben a szándékban fogant. Azt is mondhatnám, hogy karácsony az életnek a rendeltetésszerű használatához szóló utasítás – ezt tartsuk szem előtt.

Csomós József, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.
rss

Napi lelki táplálék

Mégis, amikor Galileába érkezett, befogadták őt azok a galileaiak, akik látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen, mivel ők is ott voltak. Jn 4,45

Jel 22,8–21

Van-e annál nagyobb vigasztalás, mint ami ebben a néhány versben elhangzik? A lepra világnapján eszembe jut, hogy megszámlálhatatlanul sok, hitre jutott, korábbi leprabeteg bizonyossága is ez. 

tovább

(6) „Jaj, Úrnak kardja…húzódj vissza hüvelyedbe…” (Jeremiás 47)

– 1. A próféta Egyiptom után a filiszetusok ellen prófétál, akik mindig fenyegették Isten népét. Babilon azonban most őket is letarolta, elfoglalva a filiszteus nagyvárosokat. A próféta a babiloni hódítást áradáshoz hasonlítja, idők végezetét láttató paták csattognak, rettenetes harci zaj kíséretében (1–4).

tovább

Lukács 6,43–45 - Szó szerint

„Ami szívemen, az a számon.” Ez az igazság a mai napig is szó szerint értendő. Kevesen tudják, hogy ez már a Bibliában is meg van írva. 

tovább

2018. január 26. péntek

Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. (Jn 15:14)

 

tovább

F. Thompson (Ford.: Kosztolányi Dezső): Egy hópehelyhez

Ki volt, aki kigondolt? –
nem fér soha fejembe,
ó, könnyű hópehely, te!
Te tiszta, és te gyenge,
s kemény, akár a penge.
Ki vájt ki és ki dombolt
csodafémből, te lenge
és drága, szép pehelyke?
Ki kalapált a mennybe’
ezüstködből, te, kincsem?

tovább