Bemutatkoznak a jelöltek

2008. Nov 04., szerző: Adminisztrátor

A Reformátusok Lapja jóvoltából Portálunkon is közöljük az ott megjelent bemutatkozásokat, azaz a Tiszáninneni Református Egyházkerületben püspöki illetve főgondnoki tisztségre jelölteket...

Püspöki tisztségre:

 

CSOMÓS JÓZSEF

Hat évvel ezelőtt a mostanihoz hasonlóan írtam e lap hasábjain bemutatkozást. Megkerestem kíváncsian, mi változott. 52 éves vagyok, és továbbra is gönci lelkipásztor. Lelkész feleségemmel – Barta Ildikóval – együtt négy fiúnk mellet jelenleg már két unokáért is hálát adhatunk.
Tanulmányaimat a Debreceni Református Kollégiumban végeztem 1970 és 1980 között. Szolgálataimat még exmisszusként a Gyulai Egyházközségben és a Békési Egyházmegye Esperesi Hivatalában kezdtem. Ezt követően – már feleségemmel – 16 évig 9 falu három anyaegyházában és a hozzájuk tartozó filiákban szolgáltunk Gagybátorban.
A gönci gyülekezet 1994-ben hívott meg pásztorául. 2004-ben második lelkészi állást is létesített, amire megválasztotta feleségemet, biztosítva ezzel számomra a napi gyülekezeti munkából való szabadságot, ami elengedhetetlenül szükséges a püspöki szolgálathoz.
1991-től két ciklusban az Abaúji Egyházmegye esperese voltam, a most véget érő ciklusban pedig a Tiszáninneni Egyházkerület püspöke.
Ma is vallom, amit hat évvel ezelőtt leírtam: „…a püspöki tisztséget is csak szolgálatként tudom elképzelni, sokak segítségével. Olyan lehetőségnek látom, melyben a vezetés kegyelmi ajándékának és a szerzett tapasztalatoknak közös gyümölcsét tehetem le a Tiszáninneni Egyházkerület jelképes asztalára. Mit jelent ez a mindennapi munkában? Jelenti a törvényes rend jól szervezett, átlátható és számon kérhető megvalósulását. Vallom, hogy a rend nem megkötöz, hanem szabaddá tesz.”
Ebben a szabadságban fogalmazódott meg bennem a ciklus végén az az életérzés, amit csak így tudtam szavakba önteni: Hála legyen az Istennek, és köszönöm nektek, testvérek! Ebben az életérzésben benne van az alázat is, hiszen a püspöki mindennapok tapasztalatává is tette Isten a Róm 9,16-ot: „Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.”
Ezt erősíti bennem a gyülekezetek szeretete, amit tapasztalok, ahogyan fogadták eddigi szolgálataimat. Ravasz László gondolata fejezi ki talán legjobban – a gönci gyülekezet ezzel köszöntött a püspökszentelésen –: „Istennek szeretete kiválasztott téged, még a világ teremtése előtt, nem azért, mintha te különb lennél, mint más, hanem azért, mert megkönyörült rajtad, s felvett a földről, mint egy kavicsot, hogy égkővé formáljon, s beleillesszen az ő koronájába.”
A következő hat év? Egy nagy „családról” álmodom, amit Tiszáninneni Egyházkerületnek hívnak! A törvényes rend már megvan. Esküt is tettem rá, hogy nemcsak megtartom, hanem meg is tartatom. Ezt szeretném olyan közösségben, amire a közösségek közül az illik rá, hogy „család”. Lelkipásztorok, kis és nagy gyülekezetek, óvodák, iskolák, teológia, rádió és egyéb intézmények kerületi és nem kerületi fenntartásban, együtt, mint egy család. Ahol a család tagjai tudják, hogy nem többek, mint a „földről felvett kavics”, és velünk szemben az elvárás nem kevesebb, mint az, hogy formálhatóak legyünk és „beilleszthetőek az ő koronájába”.


GAZDA ISTVÁN

Miskolcon születtem 1959. április 17-én. Sajóvámoson nőttem fel szüleim szeretetétől körülvéve. Feleségem Lengyel Erika tanítónő, Márta lányom debreceni egyetemi hallgató, Dorottya lányom és Márton fiam általános iskolások.
Az általános iskolát Sajóvámoson, a középiskolát a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában, a teológiát 1977 és 1983 között a Debrecenben végeztem.
A budapesti Testnevelési Egyetemen 1990 és 1993 között öt féléven át végeztem egyetemi tanulmányokat, mentálhigiénés képesítést szereztem. A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán 1998 és 2000 között négy féléven át a lelkészi diplomára épülő középiskolai református vallástanári diplomát szereztem. A Debreceni Hittudományi Egyetemen 2003 és 2005 között négy féléven át egyházi intézményvezetői szakon folytattam tanulmányokat. Szakdolgozatom könyv formájában is megjelent. Egyházmegyei és egyházkerületi vezetési jellemzőinkkel foglalkoztam benne.
1980 októberétől exmittált teológiai hallgatóként szolgáltam Hangácson és Nyomáron az Abaúji Egyházmegye közösségében. Megválasztott lelkipásztor lettem 1983 decemberében. 1987 szeptembere óta szolgálok a Mezőcsáti Református Egyházközségben, mint megválasztott, beiktatott lelkipásztor.
1992-ben megalapíthattam egyházközségi fenntartású általános iskolánkat, az elsőt az egyházkerületben. 2004-ben óvodát nyitottunk, 2007-ben bölcsődét. Ma 240 általános iskolás, 70 óvodás, 12 bölcsődés gyermek van ezekben az intézményekben. 1999 és 2001 között építettük iskolánk új épületszárnyát, az oratóriumot és a tornatermet. 2000-ben helyreállítottuk templomunk fakazettás mennyezetét. Mezőcsát város önkormányzatának negyedik ciklus óta vagyok képviselőtestületi tagja, 1994 és 1998 között alpolgármesterként dolgoztam. Mezőcsát Városért kitüntető címet kaptam a millennium évében.
1990-től egyházmegyei tanácsosként, diakóniai előadóként, katechetikai-pénzügyi bizottsági tagként szolgáltam. 2003. január 1-jétől választott meg az egyházmegye közössége az esperesi szolgálatra, amelynek hat évében az Ige útmutatása szerint közösséget építő, minden egyes lelkipásztorra, gondnokra lehetőségem szerint odafigyelő, szolgálataikat számon tartó, értékelő, segítő módon igyekeztem elöljáró lenni. A gyülekezetekre, presbitériumokra figyelő, életüket kísérő, tanácsadó és támogató, Igét hirdető lelkipásztorként kívántam végezni esperesi szolgálatomat. A vezetésben célegyeztetéses, demokratikus vezetési elvet követtem, kikértem a „vének” tanácsát és odafigyeltem az ifjak elgondolásaira. Közösségi értékelés után hoztunk határozatot és azt hajtottuk végre.

 

Egyházkerületi főgondnoki tisztségre

 

ÁBRÁM TIBOR

„A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz.
Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz.
És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz.
A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele.” (1Kor 12,4–7)

Lelkészcsaládban születtem és nevelkedtem a Partium több gyülekezetében. Középiskolai tanulmányaimat Szatmárnémetiben, egyetemi tanulmányaimat a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Fizika Karán végeztem. Itt szereztem fizikus és középiskolai fizikatanári képesítést. A kolozsvári évek a hitbeli megerősödés évei is voltak számomra. 1985-ben kötöttem házasságot, majd a következő évben Miskolcra költöztünk. Feleségem Bartha Mária orvos, „tősgyökeres” miskolci. Házasságunkat Isten hat gyermekkel áldotta meg: Dániel (22), Ágoston (21), András (19) egyetemi hallgatók, Anna (17), Noémi (16), Boróka (14) gimnáziumi tanulók. 1986–1993 között a Miskolci Egyetem Fizika Tanszékén dolgoztam, 1993-ban a Lévay József Református Gimnázium újraindításának nehéz, de szép feladatával bízott meg a Tiszáninneni Református Egyházkerület közgyűlése. Családunkkal a miskolc-avasi református gyülekezethez tartozunk. Több mint húsz éve a gyülekezet presbiterének választott, 2006-tól a missziói gondnoki feladatokat látom el. 2003-ban az egyházkerületünk presbitériumai az egyházkerületi főgondnoki tisztségre választottak meg. Az elmúlt hat év alatt igyekeztem az Isten által rám bízott feladatokat hűséggel végezni. Köszönöm az erre Istentől kapott erőt, a családom, a gyülekezet, a Lévay és az egyházkerületünk közösségeinek támogatását.
Az előttünk álló időszakra tekintve néhány, egyházunk számára fontos területet emelek ki:
A lelkipásztori közösség és a presbiteri-munkatársi közösség erősítését, ezen keresztül a testvéri munkatársi közösség gyakorlását közösségeink alapvető működési elvének tartom. 
Legyünk jelen hatékonyan az ifjúság nevelésében! Segítsük a családokat, hogy betölthessék szerepüket a keresztyén nevelésben! Keressük, szólítsuk és tartsuk meg a gyülekezetben fiataljainkat! Támogassuk református intézményeinket, hogy nevelő munkájukat a családokkal és a gyülekezetekkel együttműködve eredményesebben végezhessék!
Fontos feladatunk lesz napi gyakorlattá tenni a Kárpát-medencei magyar reformátusság egységét, kérve Isten áldását egyéni és közösségi munkánkra, lelki megújulást egyházunk és nemzetünk életében.
Ha megérezzük azt, hogy különbözőségünk ellenére a Lélek, aki munkálkodik bennünk, ugyanaz, akkor tudjuk egymást elfogadni, és tudunk egymásnak jó munkatársai lenni. Bárcsak mindenki azt keresné, hogy azon a helyen, ahova Isten őt állította, hogyan tudna Isten országa ügyének használni, akkor olyanok lehetnénk, mint a sok-sok vékony szálból font kötél: szálanként gyenge, de együtt erős…

 

DERDA ISTVÁN

A Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumának nyugalmazott tanára vagyok. 1948-ban születtem a Borsod megyei Cserépfalu községben, hitvalló református földműves családban. Felmenőim között többen voltak a cserépfalui református gyülekezet gondnokai, dédapám 18, édesapám 10 éven át látta el ezt a tisztséget. Én 1991 óta vagyok a sárospataki gyülekezet presbitere. Elnöke vagyok a Sárospataki Református Egyházért Alapítvány kuratóriumának.
Szülőfalumban jártam általános iskolába, ott is konfirmáltam 1962-ben. Gimnáziumi tanulmányaimat a mezőkövesdi I. László Gimnáziumban végeztem, ahol 1966-ban jeles eredménnyel érettségiztem, ezután letöltöttem sorkatonai szolgálatomat. Egyetemi tanulmányaimat a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végeztem angol-orosz szakon 1967–1972 között. Tanulmányaim alatt három szemesztert Oroszországban végeztem állami ösztöndíjasként. Középiskolai tanári diplomámat 1972-ben szereztem meg.
1971-ben Isten színe előtt a cserépfalui református templomban kötöttem házasságot a református családból származó Tóth Ildikóval. Feleségem szintén nyelvszakos tanár, a sárospataki Tanítóképző Főiskola docenseként ment nyugdíjba. Két felnőtt lányunk példás házasságban él.
1972-ben az ősi sárospataki gimnáziumba nyertem kinevezést. Egész tanári pályámat itt töltöttem le, 18 évet az államosított, 18-at a restituált református gimnáziumban. Állami gimnáziumi tanárként ösztöndíjjal posztgraduális tanulmányokat folytattam Angliában a Nottinghami Egyetemen és Colchesterben, illetve Fulbright-ösztöndíjjal az Egyesült Államokban a philadelphiai Temple Egyetemen. 1981-ben a Szegedi Tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet szereztem ószláv nyelvészetből A XIII. századi Apostolok cselekedetei töredék paleográfiai, fonetikai és morfológiai leírása című értekezéssel.
1975-től 1984-ig igazgatóhelyettesi beosztásban, 1987–2008 között a magyar-angol tannyelvű tagozat vezetőjeként, 1993–1994-ben igazgatóként szolgáltam a református gimnáziumban. Az iskola egyházi tulajdonba való visszavételét előkészítő ideiglenes igazgatótanácsban a tantestületet képviseltem, majd a rendes igazgatótanács tagjaként 1994-ig működtem.
Tanári pályámon Isten segítségével szép eredményeket érhettem el: tanítványaim – szinte kivétel nélkül – az érettségivel megszerezték angol nyelvből a felsőfokú, illetve a középfokú nyelvvizsga-bizonyítványt is. Több szakmai kitüntetésben részesültem: 1985-ben „Kiváló Munkáért” miniszteri kitüntetést, 2007-ben Sárospatak városának Comenius Emlékérmét kaptam meg, 2008-ban a Tiszáninneni Református Egyházkerület a Kövy Sándor Pedagógiai Díjjal, az oktatási és kulturális miniszter Pedagógus Szolgálati Emlékéremmel ismerte el tanári pályámat.
Most az a megtiszteltetés ért, hogy a Tiszáninneni Református Egyházkerület főgondnoki tisztségére jelöltek. Megválasztásom esetén minden erőmmel azon leszek, hogy a Szentháromság Isten segítségével református egyházunk ügyét a tőle kapott tehetségemmel, élettapasztalatommal munkáljam, és a tisztséggel járó kötelezettségeket becsülettel ellássam. Legyen minden Isten akarata szerint!

 

Forrás: A Reformátusok Lapja

Az Egyházkerületi választási bizottság által közölt jelölt listát ide kattintva, a jelölési arányokat ide kattintva tekintheti meg.

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.
rss

Napi lelki táplálék

„…Tudjátok meg, hogy semmiféle bűnt nem találok benne.” Jn 19,4b

Jn 19,1–16a

Az Úr Jézus Krisztus magára vette az ártatlanul meghurcoltak szenvedését is. Azokét, akik mellett gyávák voltak kiállni azok, akik tehettek volna az érdekükben. 

 

tovább

(1) „Dicsérjétek az Urat!” (Zsoltárok 135)

MIÉRT DICSÉRHETJÜK AZ URAT?

Dicsérjük Őt, mert jó az Úr!

– Dicsérjük Őt, mert az Ő irgalmas jóságából, az Ő tulajdonai, választottai lehetünk (1–4).

tovább

LUKÁCS 24,28–35 - „Nem hevült-e a szívünk?”

Éltél már át ilyet? Azt az enyhén izgalmas, borzongató és nagyon pozitív érzést, amikor azt érezted, hogy Isten munkálkodik? Én már többször éreztem, és szeretem ezt az érzést. 

tovább

2018. április 18.

Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!” (Mk 10:46-47)

tovább

Németből ford.: Haraszti Sándor: Üzenet a jó Istentől

A kis virág az útfélen
mosolyogva rád nevet!
Tudod-e, hogy ez csendesen
Istentől üzenet?
Istentől üzenet.

tovább