Beregszász: Interjú egy pataki exmisszussal

2006. May 29., szerző: Adminisztrátor

Manapság egyre több fiatalember dönt úgy, hogy a lelkészi hivatást választja. Ez a hivatás szép, de ugyanakkor felelősségteljes is, hiszen egy teljes egyházközösség hitéletéről kell gondoskodni: az istentiszteletek mellett bibliaórákat, hittanórákat is kell tartani. Egy nagyobb településen, ahol nagy létszámú a gyülekezet, ez a munka megsokszorozódik. A beregszászi református gyülekezet is a nagy gyülekezetek közé tartozik. Egy tiszteletes nem győzi egyedül ellátni a feladatokat, ezért februárban kisegítő lelkész érkezett a városba Magyarországról Maksai Attila személyében egy fél évre... (Forrás: www.reformatus.hu)

- Tiszteletes Úr, mutatkozzon be a Krónika olvasóinak.

- Erdélyben születtem, Szatmárnémetiben, onnan kerültem Magyarországra még a forradalom idején, '89-ben szüleimmel és testvéremmel. '97-ben Sátoraljaújhelyre költöztünk. A gimnáziumot befejezve céljaim között még nem igazán szerepelt a teológia, magyar szakkal akartam megpróbálkozni, ami akkor sajnos nem sikerült. Így egy évet kihagytam, dolgoztam, s ez alatt az év alatt elég sok beszélgetésem volt lelkipásztor barátaimmal. Több táborban, több csendes hétvégén is jelen voltam először csak résztvevőként, később pedig már aktív szervezőként. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy az életem másfelé visz. Úgy döntöttem, megpróbálkozom a teológiával. Amennyiben sikerül a felvételi, ezen az úton folytatom tovább a tanulmányaimat és az életemet is. Jelenleg a Sárospataki Református Teológia ötödéves hallgatója vagyok, de párhuzamosan elkezdtem a börtönlelkész-képzést, valamint a tanítóképzőt is, ahol elsős vagyok.

Mindeközben februárban jött a felkérés, mely szerint Beregszászban szükség lenne egy féléves lelkipásztori segítségre. Rövid megfontolás után igent mondtam, így immár három hónapja itt vagyok.

Nagy a gyülekezet Beregszászban, nagy az ifjúsági csoport is, ezért volt rám szükség. Örülök, hogy engem választottak. Három hónap után azt tapasztalom, hogy itt, Kárpátalján, és különösen Beregszászban nagyon komoly lelki, szellemi munka, komoly egyházi tevékenység folyik. Hála Istennek, sok a szolgálat, bár ez sokszor igen megterhelő. Azért is örülök, hogy itt lehetek, mert nagyon sok tapasztalatot lehet szerezni. Egész pályámra való tekintettel komoly alapot jelentenek - mind a templomi, mind az ifjúsági szolgálatok, mind a lelki élet. A gyülekezetben mindig támaszra találok. Egyedül nagyon nehéz lenne, hiszen mindkét iskolában megkezdődött a vizsgaidőszak, ami nagyon sok időt és energiát felemészt. De hála Istennek, meg tudom oldani, hogy ne menjen egyik a másik rovására.

- Járt már ezelőtt is Beregszászban?

- Amióta teológiára járok, elég sokszor megfordultunk Kárpátalján, többek között Beregszászban is. Tehát nagyvonalakban tisztában voltam azzal, hogy mi vár rám itt.

- Erdély ugyanúgy, mint Kárpátalja, Magyarország elszakított része. Lát-e hasonlóságot a két régió között?

- Abban mindenképp látok, ami az anyaországiak számára nagyon nagy hátrány: a határon túli magyarok - jártam egyébként Délvidéken, Felvidéken is - jobban kötődnek az egyházhoz, saját gyülekezetükhöz, a templomhoz, és mindezek fölött jobban kötődnek Istenhez is.

- Milyennek találja a beregszászi gyülekezetet?

- Jártam már több gyülekezetben Kárpátalján, de ez az egyik legmeghatározóbb. Mint már említettem, komoly lelki munka folyik itt nagy összefogással. Engem nagyon meglepett az, hogy a presbiterek mennyire szívükön viselik gyülekezetük sorsát. De a hívek is szívügyüknek érzik a templom gondjait, Isten minden ügyét. Ez abban is megmutatkozik, amit ritkán tapasztalok - Magyarországon a legritkábban -, hogy az emberek még mindig eljárnak a reggeli istentiszteletekre.

- Az ifjúság körében is ez tapasztalható?

- Igen. Először megijedtem attól, hogy milyen nagy létszámú ifjúsági csoportok vannak itt. Örülök annak, hogy nagyon sok lehetőség van a fiatalokkal való foglalkozásra. Néha sajnálom, hogy Isten nem adott 48 órát egy napra, mert akkor még több időt szánhatnánk e nemes feladatra.

- Könnyű volt beilleszkedni?

- Újként, idegenként minden kezdet nehéz. Én is erre számítottam. Voltak bennem félelmek: el tudom-e végezni a rám bízott feladatokat? Azt kell mondanom, hogy hála Istennek, rendkívül gyorsan sikerült beilleszkedni. Rendkívül gyorsan találtam barátokat, olyanokat, akik mellém álltak, támogattak.

(Ukrajnai Magyar Krónika)

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.
rss

Napi lelki táplálék

Látta őt az egész nép, amint járkál, és dicséri az Istent. ApCsel 3,9

1Krón 1

A Bibliában a nemzetségtáblázatok célirányosan vannak összeállítva, mert a szentírókat azok a származási vonalak érdeklik, amelyek által Isten végrehajtja terveit. Tehát pl.: ki is volt „Ádám...” (1)?

tovább

(8) „…járkált, ugrándozott és dicsérte az Istent.” (Apostolok cselekedetei 3,1–10)

– Belegondolok abba, hogy sokunknak mennyi mindenünk van. Pedig állandóan panaszkodunk, hogy túlterheltek meg fáradtak vagyunk és „kiégtünk”. Noha tudunk járni, menni, ugrándozni, tudjuk tenni a dolgunkat. Sőt, még aranyunk és ezüstünk is van. Mert soha nem éltünk ennyien, ilyen jólétben, mint mostanság.

tovább

LUKÁCS 10,25–28 - Ilyen egyszerű az élet!

Általában allergiás vagyok a nagyszájú ígéretekre. A reklámok tele vannak ezekkel: Vedd ezt az arckrémet és négy héten belül a ráncaid 40%-kal csökkennek… 

tovább

2018. július 23.

„Mindez pedig, szeretteim, a ti épülésetekre szolgál.” (2Kor 12:19)

 

tovább

Füle Lajos: Emberek Jézus nélkül

Vak utakon bolyongva járnak,
céltalanság kíséri őket.
Búfelejtő, nagy akarással
néha-néha összeverődnek
s szétrebbennek riadtan újra,
mennek tovább, jobbat keresvén...
Törj hát az élet kenyeréből
egy darabot számukra, testvér!

 

tovább