Bölcskei Gusztáv karácsonyi igehirdetése

2006. Jan 03., szerző: Adminisztrátor

A hazai sajtóban immár sokat emlegetett igehirdetés szövege, melyet Bölcskei Gusztáv hirdetett a Debreceni Nagytemplomban. forrás: www.reformatus.hu (kattintson tovább)

blcskei_120

Lekció: Mt 1.18-2,8
Textus: Mt 1,23

A karácsonyi gyerek zavart okoz, avagy kell-e nekünk a bajkeverő Jézus?

Ünneplő Gyülekezet, Kedves Testvérek!

A karácsonyi igehirdetésnek mindig csupán egy lehetősége és egy kötelessége van. Újra mondani ugyanazt a történetet az első karácsonyról. Én sem kívánok mást tenni. S ha valaki netán úgy érzi, túl sok a hasonlóság a mai életünk és az első karácsony között, az nem véletlen. Istennél nincsenek véletlenek. Szóljon hát a történet 2005 decemberében a zavarbaejtő karácsonyi gyerekről, a bajkeverő Jézusról.

Azért nagy lehetett ám a zavarodottság a jeruzsálemi kormányhivatalokban, amikor betoppant az a három távol-keleti idegen, és elkezdett afelől érdeklődni, hogy hol a gyerek. Épp most kellett ezeknek is jönniük, amikor nyakig vagyunk a népszámlálásban! Szorosak a határidők, Rómában nem szeretik a késve küldött adatokat, idejében kellenek az információk. Hát igen, az információ nagy hatalom. Akinél az adatbázis, annál az előny. Ezer fontosabb dolgunk lenne, tervezni kell a jövő évet, a kilátások nem rózsásak, nehezen csordogál az adó, le kell adni a részesedést a nagy központba, meg kell fogni minden garast. Ezeknek az alattvalóknak meg sose elég semmi, mindig csak valamiféle jogaikat emlegetik idehaza is, meg a diaszpórában is. Valamelyik nap még tüntetni is merészeltek valami vallási fanatikusok. Ráadásul gyávák is, mert mindenféle szakadt öregeket meg gyerekeket toltak maguk elébe, mintha értük fájna a szívük. Ismerjük őket, minket nem vernek át. Mintha mi nem ismernénk a nélkülözést, mintha nem magunk fogadtunk volna be egy szegény eltévedt gyereket is minap a palotánkba. Pontosan tudjuk mi, mennyi a szegény, meg a hajléktalan. Hiszen annyi elemzésünk, kimutatásunk van erről. Bizony, csak hálát ne várjon az ember!
No, szóval nem a legjobbkor jöttek ezek külföldiek, de hát csak foglalkozni kell velük. Olyan tájakról jönnek, ahol értékes nyersanyagok találhatók, a titkosrendőrség jelentése szerint az egyiknél nem kevés arany is van. Márpedig a mai világban minden ilyen kapcsolatot ápolnunk kell. Még jó, hogy a kikötői vámbevételeket mind megkaptuk előre 75 évre.
Na, de mit is akarnak ezek? Hogy hol a gyerek? Milyen gyerek? Akiről a próféta beszélt? Már megint ezek az ósdi, vallásos mesék! Mikor növünk már ki ebből? Kérdezzétek meg a vallásügyi szakértőket, készítsenek egy bizalmas összefoglaló jelentést erről az ügyről. De csak szigorúan belső használatra! Tudjátok, a múltkor is kikerült az a bizalmas levél, aztán ezek a fecsegők kikürtölték, amit nem kellett volna! Hiába, már senkiben nem bízhat az ember!
A vallásügyi szakértők el is készítették a jelentést, így már be lehetett határolni az állítólagos születési helyet. Betlehem! Még mázlijuk is van ezeknek a hóbortosoknak, nem kell messzire menniük. Hadd menjenek, keressék csak nyugodtan! Hanem azért ne bízzunk semmit a véletlenre. Megkérjük őket, hogy ha megtalálták a gyereket, jöjjenek vissza és mondják meg. Sose lehet tudni. Majd azt mondjuk, hogy mi is várjuk már ezt a gyereket, és szeretnénk meglátogatni, hogy illő módon köszönthessük. Ennyi kegyes frázist megengedhetünk magunknak. Még ha nem is hiszünk benne, tegyünk úgy. Az nem kerül semmibe. (Még egy forintba � akarom mondani � adógarasba se!) Lássa mindenki, hogy mi tiszteljük a hagyományokat! Ja, majd elfelejtettem! Azért az elitkommandó álljon készenlétben, hátha mégis lesz ott valaki, akiről a nép azt hiszi, hogy ő a messiás. Aztán nehogy valami zavargás törjön ki!
A távol-keleti idegenek aztán szépen útra keltek, s a kormányhivatalokban tovább folyt a munka. A zavar azonban nem múlt el egészen. Hátha mégis. És mi van akkor, ha tényleg ott van a gyerek?
Nem sok idővel azelőtt mások is tartottak Betlehem felé. Egy jegyespár: József és Mária. Szavukat sem halljuk az egész történetben. De ezek a szótlan emberek ugyancsak zavarban vannak a gyerek miatt: honnan van ez a gyerek? Hogyan lehetséges ez? Kié ez a gyerek? Mi lesz most? Máriának még csak- csak tudnia kell valamit, hiszen csodálatos angyaljelenésben volt része, hihetetlen dolgokat hallott, de hát ő csak egy asszony. Asszonybeszédnek vélnék sokan, ha elkezdené világgá kürtölni a titkát. De miket gondolhat József? Talán valami hasonlókat: Még szerencse, hogy nem otthon vagyunk. Ott rögtön kitörne a botrány. Lám csak, milyen furcsák az Isten útjai. Morogtam én is, hogy ilyen nagy utat kell megtenni emiatt a népszámlálás miatt, de talán így alkalom adódik arra, hogy csendben elrendezzük a dolgot. Ne legyen nagy botrány, nagy szégyen. Majd valahol ott hagyom Máriát ezzel a gyerekkel, valami pénzt is hagyok nála, hogy tudjon valamit kezdeni kettejükkel. Én meg elkerülöm a kínos pillanatokat, a gúnyolódó megjegyzéseket. Elvégre történt már ilyen a világon. Nem ez az első eset. Nem ő lesz az első gyerek, aki így jön a világra. Majd csak felnő, aztán lesz belőle valami. Én aztán igazán nem tehetek az egészről. Mi közöm nekem ehhez a gyerekhez? Igen, ez így jó lesz. Egész emberséges megoldást fundáltam ki. Már ha lehetséges ebben a helyzetben egyáltalán emberséges, jó megoldás. De legtöbbször úgyis csak a két rossz közül választhat a magamfajta ember. Nekik nem lesz annyira rossz, nekem meg egy kicsivel talán jobb lesz. No, tegyük el magunkat holnapra. Igaz, hogy nem valami kényelmes ez a hely, de legalább nem vesz meg bennünket az Isten hidege. Majd holnap megmondom Máriának, hogyan határoztam.
Igen, ilyen zavarbaejtően, zavart keltően kezdődik a karácsonyi gyerek története. Még meg sem született, de már fejtörést okoz ebben a világban. Kinek így, kinek úgy. Isten angyalának kell megszólalnia ahhoz, hogy �legalábbis részben � elmúljon a zavar, kitisztuljon a kép, s a helyére kerüljön a titokzatos, zavarbaejtő gyerek. S ahol József azt gondolta, csak két rossz közül választhat, ott megjelenik az Isten megoldása. A maga módján mind Jeruzsálemben, mind Betlehemben rosszul gondolkodtak felőle. Zavaró tényező, akit így vagy úgy ki kell iktatni, s olyan megoldást kell találni, ami az emberek előtt titokban tartja őt. De a karácsonyi gyerek titka kiiktathatatlan a világból. Itt nem segít semmilyen jóindulatú vagy rosszindulatú trükk, a gyerek marad. S ez a mi szerencsénk, ez a mi szabadulásunk, ez a mi örömünk. Velünk az Isten! Békességet akar hozni közénk, ezért nem hagy minket békén. Megzavarja a köreinket, megzavarja a körkörös, csak önmagunk körül forgó gondolkodásunkat. Ki akar szabadítani hatalom, önzés, sötét gondolatok és indulatok béklyóiból. Miközben mi megoldhatatlannak tűnő problémáinkon tépelődünk, Ő béklyókat, bilincseket akar megoldani. Ez az Isten maradandó titka. Az, hogy amikor már-már azt érezzük, elveszünk a ránk zúduló szavak dzsungelében, felemeli közénk az egy igaz szó titkát, az Ő jelenlétének titkát. Minden más azért történik, mert Ő így jelenik meg . Csak róla van szó igazán. Hiába szerepelnek a karácsonyi történetben annyiszor különböző emberek, csak Ő a lényeg. Nem a fontoskodók, a harsányan kiabálók, a háttérmunkát és a piszkos munkát elvégző zsoldosok, még csak nem is a csillagok titkait kutató idegenek, sőt még csak nem is angyal a kulcsfigura, hanem a gyerek. Ő szól most is hozzánk: Veletek vagyok. A mindenhatónak hitt és hirdetett hatalmak és törvények világában az Ő jelenléte szabadítja fel az öröm és a megtisztító könnyek erejét, az egymásra találás csodáját. Ez az ajándék a miénk ezen az ünnepen is. Nincs földi garanciája, szavatossága, de van csöndes fénye és melege. Lángra gyújthat kihűlő szíveket, csillapíthat fájdalmat, mutathat kiutat. Azt kérdi: akarjátok-e, hogy veletek legyek? Hogy zavarjam a köreiteket? Ó, de boldog az, aki azt tudja mondani: Igen, te zavarbaejtő gyermek, maradj velem, szeress engem, s engedd, hogy Veled én is szeretni tudjak ott, ahol gyűlölködés van, békét vigyek oda, ahol békétlenség dúl, megértést mutassak ott, ahol egymástól lopott szavakkal elbeszélnek egymás mellett, megbocsássak ott, ahol kérlelhetetlen magabiztosságú megítélés uralkodik.
Józsefnek így lett szép karácsonya. Az angyal szava nyomán elnevezte a gyereket Jézusnak, mert magán tapasztalta meg, hogyan lehet megszabadulni, s az egyetlen jó megoldásra hagyatkozni. Vállalta a gyereket. Vállalta a menekültsorsot, majd a csendes hazatérést. Egyetlen szava nincs feljegyezve Józsefnek az evangéliumban. De biztos vagyok benne, hogy valahányszor ránézett erre a Jézus nevű gyerekre, azt mondta magában: Köszönöm Uram, hogy jól dönthettem.
Mindig így kezdődik a keresztyén élet. Azzal, hogy kimondjuk: Köszönöm, hogy vállaltál engem. S a folytatás: hogyne vállalnálak Téged, mindenütt, mindenkor. Boldog karácsonyt adjon nekünk ez az áldott, titokzatos, zavarbaejtő gyerek - a mindenség Ura, a Krisztus Jézus! Ámen

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.
rss

Napi lelki táplálék

Ezért örül a szívem, és ujjong a nyelvem, és még testem is reménységben fog nyugodni, mert nem hagyod lelkemet a holtak hazájában, nem engeded, hogy Szented elmúlást lásson. ApCsel 2,26-27

Bír 20,1–28

A közösség egy tagját ért sérelem az egész közösséget érinti. A szolidaritás nem passzív együttérzés csupán, hanem aktív kiállás a segítségre szoruló mellett. 

tovább

(16) „…ez az, amiről Jóel így prófétált…” (Apostolok cselekedetei 2,14–28)

AZ IGEHIRDETÉSRŐL.

– 1. A mi Urunk is textust vett fel beszédéhez a szent könyvekből, amikor a názáreti zsinagógában prédikált, majd ezt alkalmazta a mára, mégpedig magára alkalmazta azt a mában (Lukács 4,15–17). 

tovább

LUKÁCS 10,3–12 - Egyenes beszéd

Jézus „munkautasítását” minden pedagógus példának tekinthetné: világosan és egyértelműen fogalmaz. Részletes, de nem ragozza túl, rövid, egyértelmű szavakat használ. 

tovább

2018. július 20.

„...de nem leszek a terhetekre.” (2Kor 12:14b)

tovább

Victorinus: Jézus

Jézus nem korlát, nem gúzs, nem sorompó.

Nem börtöne a szabad gondolatnak,

Hol ablaktalan, fekete falak közt

szárnya törik a felcsillanó napnak.

 

tovább