UFI (Utolsó Figyelmeztetés) - 2005. november

2005. Nov 28., szerző: Adminisztrátor

A hitről Legelsősorban leszögezhetjük, hogy a keresztény hitben élő ember nem alacsonyabb rendű senki másnál, mert úgymond „babonákban" hisz.

és ha így is lenne, ez a babona kétezer éves (ha zsidó-kereszténynek vesszük, akkor hat: úgyhogy pláne), ez önmagában is elég idő arra, hogy a magunkfajta reakciós ájult tisztelettel tekintsen rá. Ha a Barátok közt eljut a kétezredik évadig, oltárt állítunk, a Story összekötött példányait elhelyezzük a sekrestyében és hetente dvd-tokokból rakott máglyán égetjük el Kalamár Tamás producer használt ruháit, így áldozunk. Majd. Azt sietve hozzátesszük, hogy az ateista/hitetlen ember sem alacsonyabb rendű, sőt létezése nagyban könnyíti a keresztény egyházak missziós munkáját. Továbbmegyünk. Tovább, addig éljünk.
Igazi, zselégerincű kappanjobboldaliként azt sem vonjuk kétségbe, hogy egy hitgyülis vagy bármely kisegyházi tag hívő lehet. Előbbieket soha senki nem a hittételeik miatt bírálta, hanem azért mert egy kissé egyszerű szókincsű pasas a való élettel kapcsolatban is felállít igen nagy falszifikálhatóságú tételeket, de az tényleg legyen Dáridós Csocsesz és Hack Péter baja. Mondhatja erre persze a velünk élő materialista, hogy a történelmi egyházak sem tesznek mást, de normatíve visszakanyarodunk a kétezer évhez, és az okvetetlenkedőt jól leszúrjuk. (Kötelező hallgatnivaló: The Housemartins Caravan of Love című száma, ők „a negyedik legjobb zenekar Hullban”; marxisták és hívők, ilyen is van.) Mielőtt bárki itten nyitott európaiságunkon örvendezne, elmondjuk, hogy a szcientológia hívei és Jehova tanúi nem tartoznak a Tág Keblünk és Vidéke ÁFÉSZ kötelékébe. Előbbiek egy üzleti vállalkozás részei utóbbiak szimpla pogányok, tagadják a Szentháromságot. És vannak nekünk rendes saját antitrinitáriusaink a házban, Dávid Ferenc feat. I. János Zsigmond, nem kell import. Hazai termék, hazai munkahely.
Ezek azonban szervezeti kérdések. Mi a brand maga? Anélkül, hogy ámerikai fundamentalista körök világnézetét elemeznénk, „intelligens dizájnról” papolva (értjük: papolva, hehe), el kell ismernünk, hogy teljességgel racionalista alapokról is hitre lehet jutni. A világ rezdülései szinte adják magukat, hogy a Teremtő keze nyomát lássuk mindenütt. Ezért nehéz az ateistáknak, mert nyilvánvaló igazságokon kell túllépniük. De ők legalább azt hihetik, hogy tudnak valamit. Van a magyar társadalomnak egy nem elhanyagolható része, amely a szociológiai felmérések szerint a „hívő vagyok a magam módján” kategóriájába tartozik: néha késztetést érzünk arra, hogy péklapáttal kergessük az ilyeneket. „A templomban szépen énekelnek, sajnos a papok rátelepednek a vallásra meg a hitre” – kezdik. És a vallási szinkretisták egyezményes jelével folytatják: „Szerintem…” – fűzik tovább. Jegyezzük meg ezt a szót, a hagyományból élő ember legnagyobb ellenségét. A modern ember kotyvaszt, saját tetteinek maga a mércéje, sem objektív, sem transzcendens igazságok nem befolyásolják ítéletét. Szerintem Frei Tamás műsoraiból fontos dolgokat lehet megtudni, szerintem mindenki rendelkezik a saját testével, szerintem a társadalom a hibás, szerintem az államnak nyaraltatnia kellene az iskolásokat, szerintem Malota László a magyar Paulo Coelho. (Életből hozott példák, mind-mind. Szerintem.)
Sajnálatos módon egy protestáns atyafi, Pierre Bayle volt, aki jelenlegi ismereteink szerint először kimondta azt, hogy létezik hit nélküli erkölcs is, amely függetleníthető a kereszténységtől. A XVII. században még nem volt Technocol Rapid, füstszűrős cigaretta, és a napraforgómag is csak egészen szűk körű népszerűségnek örvendett. A Bayle-hez hasonló filantrópokat később meg úgyis lenyakazták a francia forradalomban, mert adóbérlők voltak, ergo a nép ellenségei. Egyébként pedig igen, létezhet erkölcs hit nélkül, egészen rendkívüli embereknél, azok meg olyanok, mintha keresztények lennének. Hitünk persze táplálkozhat – kultúrkeresztény módjára – egyedi élményekből: hajnali kettes miséből, általunk nem értett nyelven mondott litániából, füstölők ködéből, a fehér falon végigfutó napfényből, az evangélium egy mondatából, amely szíven ütött bennünket egy véletlenül hallott prédikációban. Érezhetünk borzongást, amikor az úrvacsoránál azt halljuk, hogy „így éltek vele a reformátorok, hitvalló őseink”. Érezhetjük mindezt, de tudnunk azt kell, hogy hitünk ettől még nem valódi, és sohasem lehet tökéletes. Önvizsgálatot tartva tudhatjuk, hogy nagy a pofánk, cinikusak vagyunk, részvétlenek, hárítók, az elfoglaltságainkra hivatkozunk: az alázat, a szeretet és a részvét kényelmetlen szavak, olyanok, mint egy együgyű vidéki rokon. Igazságaik egyszerűek, áttekinthetőek, és egy letűnt világban maguktól értetődőek voltak. Manapság mindazonáltalokat és hovatovábbokat kell hozzájuk madzagolni, a bonyolult időkre hivatkozni, nagy fejvakarások közepette.
Pedig valóban egyszerű: Ő meghalt, hogy mi élhessünk.

 

 

Tviszt Olivér

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.
rss

Napi lelki táplálék

Emlékezzetek csak arra, hogy én a ti húsotok és véretek vagyok! Bír 9,2b

2 Móz9

Míg a békák, a szúnyogok és a bögölyök megszokott társaink a teremtésben, a dögvész, a fekélyek és a jégeső önmagukban is katasztrófák. A jégeső „mindent visz”: erre már a fáraóban is megmozdul valami. 

tovább

(22) „…odaadta…” (Márk 14,12–25)

ÚRVACSORA

– 1. Jézus vette a kenyeret, megtörte, és áldást mondva odaadta tanítványainak; majd vette a poharat, hálát adott, és tanítványainak adta.

tovább

LUKÁCS 8,26–33 - Teljhatalom

Sok minden van, ami fogva tarthat minket, embereket és megfojthatja az életünket: szenvedélybetegségek, amelyek egyre inkább uralják az életet és végül az egzisztenciánkat is veszélyeztetik.

tovább

2018. július 6.

Jézus Krisztus az alap

Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát.” (Máté 7,24)

 

tovább

Wass Albert: Vizek felett

Ó Istenem, de könnyű volna
az élet-terhek hordozása,
ha tudnám azt, hogy minden könnyem
Valakinek mosolygása.

tovább