Zempléni Egyházmegye

2008. Jún 16., szerző:

Esperes: Dr. Börzsönyi József
Cím: 3900 Szerencs, Kossuth tér 4.
Tel.:/Fax: 47-362-090

A zempléni egyházmegye rövid története

A reformáció során kialakult Tiszán inneni egyházmegyék a vármegyék elnevezését alkalmazták magukra, határaik azonban jelentõsen különböztek a politikai megyék határaitól, területileg egyáltalán nem estek egybe azokkal. A Zempléni Református Egyházmegye a 16-17. században Abaúj vármegye keleti sávjának gyülekezetei közül a Szalánc - Füzér - Erdõhorváti vonal menti településeket tudta magáénak, beleértve a Hegyköz településeit is. Ezek mellett néhány szabolcsi községet is bírt (Kenézlõ, Viss, Zalkod). Ez a helyzet az egyházkerület 1799. évi új beosztásáig maradt fenn.
A 17. században 72 anya- és 95 leányegyháza volt Zemplénnek (összesen 167), az 1728. évi összeírás idején a mater eklézsiák száma már csak 53, a filiáké 38 (összesen 91). Itt figyelembe kell venni, hogy a 17. században még a zempléni evangélikus egyházközségeket is elõsorolták a vizitációs jegyzõkönyvek, mert a két felekezet unióban élt nagyjából 1670 tájáig. Jelen (1782) összeírásban 37 anyaegyház és 57 leányegyház szerepel (összesen 94). Bizonyos pontatlanságok tetten érhetõk az összeírásban – például a vilyi prédikátor az egyik közremûködõ, de egyházközsége hiányzik a feljegyzésbõl, feltûnõ a Hegyköz kimaradása is. Azt mondhatjuk tehát, hogy a vértelen ellenreformáció néven elhíresült 18. századi üldözés közepette az egyházközségek megmaradtak, számuk még növekedett is, ami 1728-hoz képest azért volt lehetséges, mert több helység pusztán állhatott a 18. század elsõ harmadában, csak késõbb népesült be.
A megmaradás különösen is feltûnõ, hiszen a zaklatások közepette, igen kedvezõtlen körülmények között kellett megõrizni az egyházközségeknek hitvallásukat. Különösen 1752 után, amikor számos leányegyházban megszûnt a lelkipásztori lelkigondozás és a nyilvános istentisztelet lehetõsége. A templomot, parókiát, jövedelmet el lehett venni erõszakkal – a hitet azonban nem.
Az összeírók a reformátusok számát is feljegyezték, mindenképpen értékes adatot hagyva ránk: a 94 gyülekezetben 21.118 helvét hitvallású élt 1782-ben (ennél néhány százzal több lehetett a valós népesség, figyelembe véve az összeírásból hiányzó gyülekezeteket). Az 1784-1787. évi népszámlálás 209.216 fõt talált Zemplén vármegyében. Ennek fényében már nem olyan kedvezõ a reformátusság aránya. Az összehasonlítás ugyan nem egészen pontos, csak hozzávetõleges, mert Zemplén déli részének eklézsiái – 16 népesebb gyülekezetrõl van szó – nem a Zempléni Egyházmegye kebelében éltek. Ezeknek a helységeknek népszámlálási adatait megvizsgálva, a zempléni reformátusság számát mintegy 10-12 ezerrel növelhetjük, így 30-35 ezerre becsülhetjük a helvét hitvallású népességet a vármegyében. Mégis igaz, hogy a gyülekezetek ugyan megmaradtak a 18. század során, tagjaikban azonban megfogyatkoztak.
Az 1799-es új beosztás során az egyházmegyét kettéosztották, így keletkezett az alsózempléni egyházmegye, illetve az ungival egyesített felsõzempléni egyházmegye.
Az alsózempléni egyházmegye a három régi: a zempléni, abaújvár-tornai és a borsod-gömör-kishonti egyházmegyék azon egyházközségeibõl szervezõdött, melyek a vármegye alsó felében, fõként a Bodrog közön, Hegyalján és Harangodon fekszenek.  Hozzá tartozik még a fent említett néhány szabolcsi község is. Az elsõ világháború elõtt 62 anyaegyháza volt, melyekbõl 1920-ban csak 51 maradt magyar területen, viszont ide csatlakozott a felsõzempléni egyházmegyébõl egyedül megmaradt Sátoraljaújhely,  ami azonban miután 1938-ban visszakerültek az elszakított egyházközségek, visszacsatolták a felsõzemplénihez arra a pár évre.
Az ungival egyesített felsõzempléni  egyházmegye 1850-ig ung-felsõzempléni néven létezett ebben a formában, amikor az 1849. június 12-i kerületi végzés értelmében újra szétválasztották az ungitól és megkezdte önálló életét mint felsõzempléni egyházmegye. Ekkor 28 anyaegyházközsége volt, mindegyik Zemplén vármegye területén. Magyarország új határainak kialakításakor ezek közül csak egyet, a sátoraljaújhelyit nem szakítottak el Csehszlovákiához. A többi az elszakítottság idejében is önálló testületet alkotott, 1938-ban azonban egy idõre visszakerült közülük 15 egyházközség.
1952 július 1-tõl ismét zempléni egyházmegye néven szervezték újra a két egyházmegyét, mely ekkor 55 egyházközségbõl állt, míg 1956-ban további nyolcat kapott az abaúji egyházmegyétõl, viszont hetet átadott a borsodinak.

rss

Napi lelki táplálék

Fölemelt engem a lélek az ég és a föld közé, és elvitt Jeruzsálembe isteni látomásban. Ez 8,3/b

Ez 8

„...háttal az Úr templomának...” (16). Ez a régi történet minket a mai eseményekre figyelmeztet. 

tovább

(12) „…elfogták Jézust és megkötözték.” (János 18,12–23)[1]

MEGKÖTÖZTÉK. – 1. A zsidók és a rómaiak abban egyek voltak, hogy megkötözzék Jézust (12–14). – 2. Ám itt valójában nem Jézus „a megkötözött”, hanem a zsidók és a rómaiak. 

tovább

PÉLDABESZÉDEK 3,5-8 - Tudás

Mindazok az új kutatások, felismerések és ismeretek, amiket manapság a média ránk zúdít, megszédítenek minket. Ha valamiben nem vagyok biztos – akkor megkérdezem a gyerekeimet. 

tovább

2017. október 24. kedd

 A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedésének tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese: legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen; ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak. És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját. (1Péter 5:1-4)

tovább

Wass Albert: Halál

Én úgy képzelem el, 
hogy a halál egy óriási nász, 
legszentebb, legemberibb ölelés. 
Nem fájdalom: fájdalom-felejtő. 
Nem rém: rémeket elűző. 

tovább