Zempléni Egyházmegye

2008. Jún 16., szerző:

Esperes: Dr. Börzsönyi József
Cím: 3900 Szerencs, Kossuth tér 4.
Tel.:/Fax: 47-362-090

A zempléni egyházmegye rövid története

A reformáció során kialakult Tiszán inneni egyházmegyék a vármegyék elnevezését alkalmazták magukra, határaik azonban jelentõsen különböztek a politikai megyék határaitól, területileg egyáltalán nem estek egybe azokkal. A Zempléni Református Egyházmegye a 16-17. században Abaúj vármegye keleti sávjának gyülekezetei közül a Szalánc - Füzér - Erdõhorváti vonal menti településeket tudta magáénak, beleértve a Hegyköz településeit is. Ezek mellett néhány szabolcsi községet is bírt (Kenézlõ, Viss, Zalkod). Ez a helyzet az egyházkerület 1799. évi új beosztásáig maradt fenn.
A 17. században 72 anya- és 95 leányegyháza volt Zemplénnek (összesen 167), az 1728. évi összeírás idején a mater eklézsiák száma már csak 53, a filiáké 38 (összesen 91). Itt figyelembe kell venni, hogy a 17. században még a zempléni evangélikus egyházközségeket is elõsorolták a vizitációs jegyzõkönyvek, mert a két felekezet unióban élt nagyjából 1670 tájáig. Jelen (1782) összeírásban 37 anyaegyház és 57 leányegyház szerepel (összesen 94). Bizonyos pontatlanságok tetten érhetõk az összeírásban – például a vilyi prédikátor az egyik közremûködõ, de egyházközsége hiányzik a feljegyzésbõl, feltûnõ a Hegyköz kimaradása is. Azt mondhatjuk tehát, hogy a vértelen ellenreformáció néven elhíresült 18. századi üldözés közepette az egyházközségek megmaradtak, számuk még növekedett is, ami 1728-hoz képest azért volt lehetséges, mert több helység pusztán állhatott a 18. század elsõ harmadában, csak késõbb népesült be.
A megmaradás különösen is feltûnõ, hiszen a zaklatások közepette, igen kedvezõtlen körülmények között kellett megõrizni az egyházközségeknek hitvallásukat. Különösen 1752 után, amikor számos leányegyházban megszûnt a lelkipásztori lelkigondozás és a nyilvános istentisztelet lehetõsége. A templomot, parókiát, jövedelmet el lehett venni erõszakkal – a hitet azonban nem.
Az összeírók a reformátusok számát is feljegyezték, mindenképpen értékes adatot hagyva ránk: a 94 gyülekezetben 21.118 helvét hitvallású élt 1782-ben (ennél néhány százzal több lehetett a valós népesség, figyelembe véve az összeírásból hiányzó gyülekezeteket). Az 1784-1787. évi népszámlálás 209.216 fõt talált Zemplén vármegyében. Ennek fényében már nem olyan kedvezõ a reformátusság aránya. Az összehasonlítás ugyan nem egészen pontos, csak hozzávetõleges, mert Zemplén déli részének eklézsiái – 16 népesebb gyülekezetrõl van szó – nem a Zempléni Egyházmegye kebelében éltek. Ezeknek a helységeknek népszámlálási adatait megvizsgálva, a zempléni reformátusság számát mintegy 10-12 ezerrel növelhetjük, így 30-35 ezerre becsülhetjük a helvét hitvallású népességet a vármegyében. Mégis igaz, hogy a gyülekezetek ugyan megmaradtak a 18. század során, tagjaikban azonban megfogyatkoztak.
Az 1799-es új beosztás során az egyházmegyét kettéosztották, így keletkezett az alsózempléni egyházmegye, illetve az ungival egyesített felsõzempléni egyházmegye.
Az alsózempléni egyházmegye a három régi: a zempléni, abaújvár-tornai és a borsod-gömör-kishonti egyházmegyék azon egyházközségeibõl szervezõdött, melyek a vármegye alsó felében, fõként a Bodrog közön, Hegyalján és Harangodon fekszenek.  Hozzá tartozik még a fent említett néhány szabolcsi község is. Az elsõ világháború elõtt 62 anyaegyháza volt, melyekbõl 1920-ban csak 51 maradt magyar területen, viszont ide csatlakozott a felsõzempléni egyházmegyébõl egyedül megmaradt Sátoraljaújhely,  ami azonban miután 1938-ban visszakerültek az elszakított egyházközségek, visszacsatolták a felsõzemplénihez arra a pár évre.
Az ungival egyesített felsõzempléni  egyházmegye 1850-ig ung-felsõzempléni néven létezett ebben a formában, amikor az 1849. június 12-i kerületi végzés értelmében újra szétválasztották az ungitól és megkezdte önálló életét mint felsõzempléni egyházmegye. Ekkor 28 anyaegyházközsége volt, mindegyik Zemplén vármegye területén. Magyarország új határainak kialakításakor ezek közül csak egyet, a sátoraljaújhelyit nem szakítottak el Csehszlovákiához. A többi az elszakítottság idejében is önálló testületet alkotott, 1938-ban azonban egy idõre visszakerült közülük 15 egyházközség.
1952 július 1-tõl ismét zempléni egyházmegye néven szervezték újra a két egyházmegyét, mely ekkor 55 egyházközségbõl állt, míg 1956-ban további nyolcat kapott az abaúji egyházmegyétõl, viszont hetet átadott a borsodinak.

rss

Napi lelki táplálék

Odaállt Pál mellé az Úr, és ezt mondta: „Bízzál, mert ahogyan bizonyságot tettél az én ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell Rómában is bizonyságot tenned!” ApCsel 23,11

ApCsel 23,1–11

Megrázó, hogy mennyire szeret Isten: a zsidóknak – noha korábban meg akarták ölni az Úr szolgáját – és a nép vezetőinek még egy esélyt ad, hogy meghallják az evangéliumot. 

tovább

(21) „…Isten keze vert meg engem!” (Jób 19,21–29)

Aki hiszi, hogy ŐT ISTEN NYOMORÍTOTTA MEG, vagyis az Úr hálójában van, annak elvehetetlen bizonyossága van.[1] 

tovább

LUKÁCS 7, 24-30 - Példaértékű hit: Megalkuvás nélkül

Keresztelő János élete és üzenete hiteles, Jézus is elismeri őt. János kiemelkedik kora vallási személyiségei közül, mert a szerint él, amit prédikál. 

tovább

2017. június 28. szerda

Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért…(1Tim 2:1)

tovább

Muraközy Gyula: Az erő

- Ugye, édesapám, amikor a sziklát

véres zivatarban villámok hasítják,

viharok rárontnak, habok ráomolnak,

s magas szikla volt ma, s kőszirt marad holnap;

ha a századok nem tudták porrá tenni,

sziklánál erősebb nincsen is tán semmi?

 

- Nem, fiam. Ott nem lelsz sem érzést, sem eszmét,

csak makacs a szikla. Az erő nem ez még.

 

tovább