A kerület története

2008. Sep 01., szerző:

Tiszáninneni ref. egyházkerület. A helvét reformáció hitelveinek Felsõ-Magyarországon való elterjedése hozta létre, de nem alkotott oly szorosan egységes testületet, mint a többi egyházkerület, amennyiben az egybetartozásnak mintegy jeléül és eszközéül szolgáló püspöki hivatal felállításának évtizedekig útját állotta az egri püspökség fennállása. Mire pedig efelõl szervezkedhettek volna ily módon, addig annyira megkedvelték a püspök nélküli állapotot, hogy még a beállítása iránt vállalt kötelezettségüknek sem tettek eleget. Csak 1735. márc. 4-én a bodrogkeresztúri konvent intézkedése következtében választottak végre is püspököt. Addig az eredetileg hozzátartozott négy egyházmegyének, úgymint a borsodinak, az abaújinak, a zemplénínek és az ungvárinak az esperesei egymástól függetlenül jóformán püspöki jogokat gyakoroltak és gyakran éltek is a superintendens címmel. Az egyházmegyék egymással ún. unióban állottak, magukat a XVI. század vége feléig a gönci, azután a felsõmagyarországi kánonok, részben pedig önállóan alkotott cikkeik (p. o. borsod-gömör-kishonti) szerint igazgatták. Az egyházkerületet vagy az egész ref. egyházat egyetemesen érdeklõ ügyekben összejöveteleket tartottak, mégpedig nem egyszer a tiszántúli egyházkerülettel közösen. Az unióba beletartoztak a Zemplén vármegyei szlovák ev. egyházak is, mivel nem vonták ki magukat az illetõ esperesek hatásköre alól egészen a XVII. század hatvanas éveiig. Ide tartozott meglehetõsen rövid fennállása alatt a sárosi ref. egyházmegye is, melynek esperese a szokott hatáskörrel bírt.

Az unió szorosabbá tételére 1635-ben is történt egy halva született kísérlet, majd a szatmárnémeti nemzeti zsinat 1646-ban püspökválasztásra utasította a kerületet, aminek azonban, bár ott hozzájárultak a tiszáninneniek is, csupán annyi eredménye lett, hogy az 1648. jún. 10-én tartott gyûlésük mindenkorra elrendelte egy állandó elnöknek az esperesek közül választását, ám ez is csak papíron maradt. Az ungi egyházmegye még ezzel a felette laza unióval szemben is mutatott fel némi independens törekvést, de a püspöktétel aztán végleg megállapította a kerület egységét. A négy egyházmegyébõl 1799-ben hetet szerveztek,

úgymint az abaújit, tornait, gömörit, felsõborsodít, alsóborsodit, alsózemplénit és ung-felsõzemplénit, melyek közül az utolsó kettévalasztatván, 1850-tõl nyolc egyházmegyébõl állott a kerület, melynek beosztásán ezenkívül is történtek idõnként apróbb módosítások.

Anyaegyházainak száma a XVIII. század elején 410, 1780 táján már csak 310 körül, a XIX. század elején 363, végén 351, az elsõ világháború elõtt 356 volt. Ezekbõl az ország új határainak kialakítása után a többség ugyan Magyarországon maradt, de azért az újabban alakult egyházakkal is mindössze 217 anyaegyházból állott ezután a törzskerület öt egyházmegyében (abaúji, gömör-tomai, felsõborsodi, alsóborsodi, alsózempléni), míg a többi a szlovenszkóí tiszánínneni kerülethez tartozott. 1938-ban visszakerülvén a magyar többségû területek, 1939-tõl majdnem teljessé vált az egyházkerület a régi nyolc egyházmegyéjével. Ám 21 egyháza ezúttal is Szlovenszkóban maradt. 1945-ben visszaállott az elõbbi helyzet. A kerületben utoljára a sárospataki kollégiumon (gimnázium, jogakadémia, teol. akadémia) és egy egyesült prot. gimnáziumon (Rimaszombat) kívül még egy fiú- és egy leánygimnázium volt, mindkettõ Miskolcon, közülük a rimaszombati hazánkra nézve elveszett, Sárospatakon pedig a jogakadémia 1923-ban megszûnt, viszont az államtól visszakerült a tanítóképezde, melyet aztán 1950-ben újból visszavett az állam, nemcsak, hanem 1951-ben a teol. akadémia is megszûnvén, 1952-ben a gimnázium is átment az állam kezébe. Az egyházkerület maga meg 1952-ben beolvadt a tiszántúliba, majd 1957 elejétõl helyreállott, de már az 1952. júl. 1-tõl alakult egyházmegyékkel (hevesi, borsodi, abaúji, zempléni).

rss

Napi lelki táplálék

Ha a Délvidéken adtál férjhez, akkor adj nekem forrásokat is! Bír 1,15b

Bír 1,1–15

Józsué könyvének a folytatásaként itt a honfoglaló harcok utolsó eseményeiről olvasunk. Az elbeszélő, a kegyetlen részletekre is kitérve, azt akarja megmutatni, hogy minden vállalkozás sikerének az alapja az Istennek engedelmes élet.

tovább

(6) „…ahogyan Jézus mondta…” (Márk 11,1–14)

Jézus hatalmát, személyének rendkívüliségét mutatja az, hogy a virágvasárnapi eseménysor pontosan úgy történik, amiként azt Ő előre megmondta.

tovább

LUKÁCS 7,1-10 - Példaértékű hit: Jézus elámul

Példás hit néha ott jelentkezik, ahol a legkevésbé várnánk. Ezt tapasztalta Jézus is, amikor Kapernaum felé igyekezett, és segítséget kértek tőle a római helyőrség századosa számára.

tovább

2017. június 25. vasárnap

„De Isten meghallotta a fiú hangját… És Isten megnyitotta az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel és megitatta a fiút.” (1Mózes 21,17.19)

 

tovább

Sik Sándor: A néma Miatyánk

Hozzád, Veled, Neked,
Mondani egy utolsó éneket,
Imában ömleni Eléd,
Legutolsó, de hűséges cseléd...!
De jaj! ha nem igaz!
Szobám csupa por,
Kertem csupa gaz,
Csupa lelógó tört faág,
A templom messze, a könyv nehéz,
Ólomcsizmában toporog az ész.
És mégis, mégis, Ő van itt,
Immár tőlem el nem veszik.
Nap nap után, éj éj után
Én Téged hívlak, Miatyánk.

tovább